A kulturális események tükröt tartanak mindannyiunknak.

A művészet át van itatva szenvedéssel, kétségekkel, fájdalommal, félelemmel, konfliktusos jelenetekkel, zavaros érzelmi képletekkel, ellenmondásokkal; harcolnak az erős, mély  színek és a meghatározhatatlan formák; nem látod a győztest, hanem a káoszt, amely azt a benyomást kelti, hogy nagyon ütős a mű, izgalmas, életteli és valódi.

Hogy ne lenne az, ha a világunkat tükrözi?

Hiányzik a biztos pont és a körülötte alakuló rend, nem látunk az utat, nem látunk a megoldást, nem látunk a végét, hanem egy szín és forma kavalkád, amely hűségesen tükrözi a belső káoszt.

Az ember felismeri önmagát az adott festményben és beleszeret, mert azt hiszi, hogy megvan a miértre a válasz; megkönnyebbül mert van ott valaki a nagy világban, aki látott bele a lelkébe; kapott egy szövetségest, már nincs egyedül; egyszerűen ez a világ rendje, ha már megszülethetett az a valaki, aki ezt a festményt megfesthette; a világ, maga a Létezés igazolja a benne lévő káoszt és megnyugszik.

Hogy állunk a filmekkel?

A filmek egyre erőszakosabbak; van ahol a főszereplők bosszúvágya a saját törvényei által vezérelve tarol és győz.

Miért lehetséges? Miért keresik ezeket a filmeket? Miért kedvelik őket?

Mert hiányzik a tisztességes igazságszolgáltatás; mert nem mindig az ártatlan győz; mert sok az áldozat és kevés a büntetett elkövető.

Vannak filmek, ahol megakarják menteni a világot – nem vitás, a világ rászorul. Ami meglepő az, hogy egyre gyakrabban a világ megváltója vagy megmentője egy  emberfeletti képességekkel áldott, legyőzhetetlen női harcos. Hízelgő számomra, de én ezt a fajta harcot továbbá is a férfira hagynám.

Vessünk egy pillantást a divatra. Vajon mi üzen a mai divat?

A női modellek komor, komoly vagy erőszakosan élénk színekben vagy merev szabású, tekintélyparancsoló vagy provokáló ruhákban mutatják meg magukat; férfi modellek egyre elnőiesedett öltözékben. Ez jelenség odáig  eljutott, hogy már látni kifestett férfi modellek, akik kimondottan női ruhákat vonultatnak a kifutón.

Ez a jelenség egy nyilvánvaló figyelmeztetés arra, hogy a női és a férfi princípiumok felcserélődtek; komoly indentitás zavarok léptek fel. A Nő és a Férfi  egymás szerepeinek egy részét kényszerültek felvállalni és most ott tartanak, hogy  lassan már identifikálják magukat ezekkel a szerepekkel.

Utoljára említeném a reklám szakmát, amely önmagában egy művészet – képekkel üzeneteket közvetít.

Ami most jellemző az, hogy a fő üzenet arról szól, hogy  egy adott termék nélkül nem lehetsz boldog. Ez csak akkor működik, ha az ember nem boldog és ha eljutott odáig, hogy hiányzik is neki a boldogság.

Van-e megoldás?

Mindig van!

Én úgy látom, hogy a Nő kezdje el építeni a Férfit, dicsérni őt, támogatni, önbizalmát növelni, erejét elismerni. A Férfiban erős a benne élő gyermek, amely önmagában egy imádni való tulajdonság. Arról nem is beszélve, hogy a párkapcsolat szempontjából, egy áldás; a ragasztó a kettő között.

Miért gondolom ezt?

Mert a Nőben erős az anyai ösztön, a gyermeke iránti végtelen és feltétel nélküli szeretet.

Egy erős Férfi, aki annyira erős, hogy megengedi magának megmutatni a benne lévő gyermeket, ellenállhatatlan a Nő számára.

Mi lenne a Férfi dolga?

A Férfi kezdeményezzen bátran, udvaroljon, biztonságot teremtsen, oltalmazza a Nőt, legyen kész segíteni és vigasztalni őt, legyen türelmes és udvarias, legyen megértő és tiszteletteljes, annak ellenére, hogy a gyengébb nemet látja a nőben, sőt, pont azért.

Mert ahogyan a Nőben erős az anyai ösztön, a Férfiban erős a “védeni a Nőt” és  a “családját biztonságba tudni” ösztön.

Lehet ezen vitatkozni, de könnyebb lenne elismerni azt a tényt, hogy a Nő és a Férfi egymásnak vannak teremtve; a veleszületett tulajdonságai által egymásnak vannak rendelve.

Nagyon fontos tisztázni, hogy a művészet nem az irányadó, követendő példaként születik.

A művészet csak tükrözi az adott társadalmi állapotot és szatirikus, vicces vagy drámai módon figyelmeztető üzeneteket küld a világnak.

Vegyük észre ezeket az üzeneteket és változtassuk rajta, magunkon és az életünkön, ha kedves, lélekmelengető, reménysugárzó, napos, mosolygós, szeretetteli remekművek születéseinek a tanúi szeretnék lenni, legyen az egy film, egy könyv, egy színdarab, egy reklám, egy festmény vagy egy ruha.

Meg ha boldogok szeretnénk lenni!

workshopok

www.alexarendel.hu

#Alexarendel,#kapcsolatok #egészség #nő #férfi #művészet #workshopok