A legtöbb családban van egy “fekete bárány” és egy “áldozati bárány” típusú családtag.
Az “áldozati bárány” az a családtag, akit fel lehet áldozni a többi családtagok érdekében.
Az “áldozati bárány” az a családtag, akire lehet számítani, aki nem tud nemet mondani, aki segítőkész, akinek az idejét, a pénzét, az álmait fel lehet áldozni a többi családtag érdekében.
Az ” áldozati bárány” az a családtag, akihez lehet fordulni a problémájukkal, mert ők maguk nem hajlandóak saját erőkből megoldani.
Az “áldozati bárány” karizmatikus, empatikus, odaadó és könnyen manipulálható érzelmileg; ugyanakkor önbizalom, önbecsülés, és önértékelés hiányával küzd.
Az “áldozati bárány” legnagyobb gyengesége, amellett, hogy nem képes nemet mondani, az, hogy mindenkit megsajnálja. Ő nem gondol arra, hogy a segítségét kérők nem sajnálatra van szükségük, hanem “pofonokra”, amelyek ösztönzi őket önállaságra. Ö nem gondol arra, hogy ameddig segít rajtunk, ők maguk nem szorulnak változásokra, nem szorulnak arra, hogy végre saját lábukra álljanak, fejlődjenek, életképessé váljanak. Bár maguk módján életképesek, csakhogy más hátán. Ez is egy megoldás. Az “áldozati bárány” lesz az eszközük, hogy versenyben maradjanak az élet különböző pályáin. Végül is nekik sikerül.
De mi történik az “áldozati báránnyal”?
Ő szenved. Mert az igyekezetei ellenére, nem kapja meg az elismerést, a tiszteletet, a kíméletet, amire titokban vágyik. Annyira titokban, hogy mások ezt észre sem veszik. Ha szóval teszi, csodálkoznak: vajon mi lett vele hirtelen, hol hibáztunk, mindig is ezt csináltunk, mindig is segített, soha nem mondott nemet, most mi baja lehet, miért is kéne ezen változtatni, idáig jól ment, jól működött.
Hozzá teszem, hogy joggal csodálkoznak, mert ellenállást nem tapasztalták, éhhez lettek szokva: kialakult egy interdependes kapcsolat, amely köszönhetően mindenki megkapta, amire szüksége volt: az “áldozati bárány” kiélhette a segítőkészség kényszerét, az adott családtagok megkapták a kért támogatást.
De viszonzás nélkül semmit sem tart örökké. Elérkezik az a pont, amikor az “áldozati bárány” lázadni kezd, mert elfáradt, kimerült, mert túl sokat várt, és túl sokat adott. Az ő rá támaszkodó családtagok nem üdvözölik szívesen az új viselkedését, sőt, elfelejtve mit is tett értük, szemrehányást tesznek azért, mert hogy végre mert nemet mondani. Nem értik, és nem is akarják érteni, csak egyszerűen védik az érdeküket, ahogyan, most már, az “áldozati bárány” is. Elkezdődik a konfliktus. És legtöbbször nem az “áldozati bárány” nyer, mert ő érzelmileg könnyen zsarolható.
Ezért, az “áldozati bárány” nagyon körültekintően kell megválasztani azt a pontot, amikor lázadni akar. Csak akkor tegye meg, amikor elég erős lett hozzá, amikor megtanulta tisztelni és becsülni önmagát, amikor a megbecsülést és a tiszteletet nem a környezetétől várja, és annak érdekében mindenre képes, meg arra is, hogy lemondjon saját magáról, az idejéről, a pénzéről, a vágyairól, a pihenésről, a töltődésről,….
Az “áldozati bárány” emlékezzen arra, hogy saját elszántságából mondott le mindenről, ami neki fontos, mert fontosabb volt megmutatni, hogy törődik másokkal, mert számára fontosabb volt a kívülről megkapott elismerést, szeretetet, tiszteletet.
Sok dolga nincs, csak megfordítani a fontosági rendet. Ő maga legyen a legfontosabb, és ésszel, mondjon igent másoknak, vagyis tanuljon nemet mondani.
Csak úgy van esély kilépni az áldozati szerepéből, és kivívni a titokban vágyott tiszteletet.
Mert a családtagok meg fogják tanulni felnézni rá, és értékelni őt, és szerencsével, egyedül boldogulni is, amely a legnagyobb ajándék, amit kaphatnak.
Mert, bár nem illik megnézni az ajándék lónak a fogát, attól még érdemes odafigyelni, az ajándékozónak, és az ajándékozottnak is. Mert az adni-kapni értéke abban mérhető, hogy a valódi szükségleteket elégíti ki, meg akkor is, ha az első látásra, azt nem veszünk észre, vagy talán nem is tudjuk mire van szükségünk, és csak hiányérzettel küszködve, igyekszünk kompenzálni.
Kellő figyelmeséggel adjuk ajándékokat, és kellő nyitottsággal fogadjuk el őket; úgy együtt tanulunk, és együtt fejlődjünk.
Aromaterápiásan használva :
Tea Tree/ Maleuca ( Teafa) doterra terápiás minősítésű illóolaj: családi kapcsolatok, “paraziták” ellen, egyenlőség
Magnolia doterra terápiás minősítésű illóolaj : empátia, emberséges kapcsolatok
Rosza (Rose) doterra terápiás minősítésű illóolaj: feltétel nélküli szeretet
https://www.mydoterra.com/alexarendel/#/
áldozatibárány, áldozat, olajok, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
