Az élet rólad szól: Miért nem engedem, hogy a nehézségekből trauma váljon?

Minden ember egy „könyv”, amely személyes történetekből áll.

A legtöbb siker mögött van egy megrázó, kegyetlen vagy szomorú történet, amely sorsfordító szerepet játszott az adott ember életében. Ezt a történetet szinte mindenki készségesen osztja meg másokkal — azzal együtt, hogyan oldotta meg.

Azt szoktuk mondani, hogy az élet nem könnyű. Én viszont azt állítom: az élet nem nehéz, hanem az emberek viselkedése, hozzáállása és reakciói nehezítik meg azt — a sajátjukat és a másokét egyaránt.

A tragédiák mint kapcsolódási pontok

Minden jelentősebb tett mögött gyakran húzódik egy közösen elfogadott „tragédia”. A tragédiák hídként működnek az emberek között: empátiát és megértést váltanak ki, mert ezt az egyet mindenki érti.

Miért?

  • Mert könnyű azonosulni vele: Ismerős a fájdalom, a szenvedés és a keserű sors.

  • Mert biztonságos terület: Nem ijedünk meg tőle, nem akarunk elmenekülni. Megértjük, miről beszél a másik.

  • Mert igazolást ad: Mások tragédiáiban vigaszt találunk; úgy érezzük, jogunkban áll úgy érezni, ahogy érzünk, és végre van egy elfogadható magyarázat a bennünk lévő nehézségekre.

A szomorú történetek közel hozzák az embereket egymáshoz, néha egy életre összeláncolva őket. Azokból, akikkel jól érezzük magunkat, bulihaverok lesznek; akikkel pedig megszenvedjük a magunkét, sorstársak és igazi barátok.

Az én történetem: A drámázás helyett a megoldás

A dráma valójában attól válik drámává, hogy az ember drámázik rajta — vagyis nem maga a megtörtént esemény az, ami meghatároz minket, hanem az, ahogyan reagálunk rá, és ahogyan újra meg újra átéljük.

Én a velem történt nehézségeket nem vagyok hajlandó újra meg újra a jelenembe kényszeríteni. A múlt megtette a dolgát, a jelen pedig arról szól, hogy megoldást találjak.

A traumák nem tőlünk független, külső jelenségek: a traumák bennünk születnek meg, a belőlünk kiváltott érzelmek által. A barátaim gyakran csodálkoznak az életem egyes részletein, és elismerik az erőmet — azt, hogy ki tudtam mászni a nehézségekből, megoldottam őket, és mindennek tetejébe megőriztem a józan gondolkodásomat, a vidámságomat és az életszeretetemet.

Ezen én szoktam csodálkozni. Miért ne őriztem volna meg? Számomra az Élet gyönyörű. Imádom az Életet, és nem tudom megunni vagy belefáradni. Voltak és vannak nehéz pillanatok, de nem tragédiaként tekintek rájuk, hanem feladatokként, amelyeket meg kell oldanom. Persze én is mérgelődöm, bánkódom vagy idegeskedem néha, de nem hagyom, hogy ezek a lelki állapotok beépüljenek és elvegyék a megoldáshoz szükséges energiámat.

„Az élet döntések sorozata, és a minősége a döntéseink minőségétől függ. Az adott pillanatban mindig a legjobb döntést hozom meg az akkori tudásom szerint — ezért nem tudok haragudni magamra.”

Megfigyelés és prevenció már gyermekkortól

Ha választanom kell, mi az én igazi történetem, akkor az a megfigyelés és az azon alapuló tanulás és fejlődés.

A „titkom” a tudatos megfigyelés, amit már 10 éves koromban elkezdtem használni. Bár ma sokat beszélek és írok, 3 éves koromig meg sem szólaltam. Elvittek orvosokhoz, de fizikai akadályt nem találtak. A szüleim azt a tanácsot kapták, hogy hagyjanak békén, majd megszólalok, ha készen állok. Így is lett: csendben figyeltem a háttérből, s mikor megszólaltam, azonnal tisztán és hibátlanul beszéltem.

7 évesen már esténként sötétben ülve meditáltam és gondolkodtam. 10 évesen képes voltam elmulasztani a saját fog- vagy fejfájásomat, égési sérüléseimet. Onnantól kezdve megtanultam, hogy az ember olyan képességekkel rendelkezik, melyeket ha megtanul használni, minden problémára talál megoldást.

  • Nem hiszek abban, hogy meg kell tapasztalni a poklot ahhoz, hogy értékeljük a mennyországot.

  • Nem hiszek a drámák cipelésében: A történelem alaptulajdonsága, hogy már elmúlt. Nem élesztem újjá, és nem kényszerítem a jelenembe.

  • Csak örömből tudok alkotni: Szenvedésből, félelemből és fájdalomból nem.

Az igazi siker és az én üzenetem

Sokan azt hiszik, a siker egy drámai megpróbáltatás látványos legyőzése. Szerintem az igazi siker az, amikor a megélt nehézségekből nem lesz trauma. A trauma ugyanis már sokkal mélyebbre megy: észrevétlenül beköltözik a mindennapokba, a háttérből irányítja a döntéseinket, és akár az egész életünket meghatározza.

Coachként abban segítem a hozzám fordulókat, hogy megtanulják a jelenben kezelni az érzelmeiket, és fókuszáltan a megoldásra figyeljenek — mert a minőségi áttörést az határozza meg, hogy mire és milyen minőséggel fókuszálunk.

Az én utam és üzenetem az, hogy megakadályozzuk ezt a folyamatot — mielőtt a nehézségből cipelendő trauma válna.

A hála a legmagasabb és legtisztább emberi érzelem, amelyet érdemes a mindennapokban gyakorolni. Azért születtünk erre a világra, hogy boldogok legyünk. Úgy jutottam el idáig, hogy nem bántom magam, nem drámázok, nem vagyok hajlandó bűntudattal élni, miközben mérhetetlenül örülök az életemnek.

Ez az én üzenetem, és erre igyekszem megtanítani az embereket is: hogyan gondolkodjanak és érezzenek másképpen.

Az életed rólad szól! Ha ezt megtanulod, a nagy tragédiák már nem fognak utolérni. Az érzelmekben hatalmas erő van — a feladat csupán az, hogy megtanuld kezelni őket.

Az életed rólad szól! Ha ezt megtanulod, a nagy tragédiák már nem fognak utolérni. Az érzelmekben hatalmas erő van — a feladat csupán az, hogy megtanuld kezelni őket.

Ha szeretnéd a gyakorlatban is elsajátítani ezt a szemléletet, és átélni a saját minőségi áttörésedet, ismerd meg a coaching megközelítésemet,  olvass tovább rólam a Célom oldalon, vagy vedd fel velem a kapcsolatot.

Ha megszólítottak a leírtak, és szívesen lennél része egy egymást támogató, figyelmes körnek, tarts velünk! Csatlakozz az Alexarendel Közösséghez, hogy elsőként értesülj a legújabb gondolatokról, workshopokról és a közelgő táborainkról

 Csatlakozom az Alexarendel Közösséghez!

történet, történelem, múlt, szenvedés, fájdalom, tragédia, dráma, megfigyelés, tudatosság, arra-születtünk.hogy.boldogok-legyünk, az-érzelmek-hatalom, alexarendel