A vonzalmam a mandalák iránt elkezdődött 20 éve, amikor elkezdtem kutatni, hogyan tompítsam a Halak horoszkópom kevésbé hízelgő tulajdonságaimat.

Én Hallak vagyok, és bevallom, hogy nem mindig voltam kibékülve ezzel a ténnyel. 🙂 “A Hallak a legjobb jegy, de másoknak”, szoktam én mondani, mert nagy benne az áldozat-készség; egyszerűen nem tud nemet mondani.

Egy éjjel megálmodtam a megoldást: az Oroszlán. Meglepődtem, mert az Oroszlán sohasem volt a kedvenc csillagjegyem. Utána jártam, és arra a konklúzióra jutottam, hogy az “intelligens” Oroszlántól van mit tanulni. Az Oroszlán szereti önmagát, kényezteti magát, imádja a luxust, az életet, egy igazi hedonista. Minden van benne, ami a Hallakban nincsen. 🙂

Úgyhogy, festettem magamnak pár Oroszlán jegy mandalát. 20 évvel ezelőtt meg nem volt ez a pontozós technika, de volt lehúzható ablak matrica festék. Kipróbáltam bútorokon is. Működött. Amerre néztem,  Oroszlán mandalát láttam, amely emlékeztetett arra, hogy  ne feledkezzem el magamról, hogy szeressem és kényeztessem magamat. Ma már mindenki biztos benne, hogy a jegyem az Oroszlán. :).

Mielőtt félreértene valaki, nem önmegtagadásról szólt. Megtartottam, és mai napig  büszkén használom a Hallak jegy azok tulajdonságait, amelyek előre visznek, miközben az Oroszlán jegyből kölcsönzött pozitív tulajdonságait arra használom, hogy kordában tartsam az áldozat készségemet. :).

A jól kiválasztott mandala segít kidolgozni és feloldani magadból a téged gátló mintákat és blokkokat, az őszinteség és az önazonosulás jegyében, illetve, segít megismerni a saját szimbólum és információs rendszer összetételét. A mandala közelebb hozz magadhoz, megtanít kapcsolódni, ráérezni, helyesen értelmezni a tested, az elméd, a lelked és az életed üzeneteit. A mandala, az üzenete és a hozzá kapcsolódott megerősítés által, ha dolgozol vele, segít ‘átprogramozni” az elmédet,  azzá nevel téged, aki lenni akarsz. A gondolatok hatására születnek az érzelmek, amelyek meghatározzák a hormonháztartás működését, vagyis az egészségiállapotod és az életed minőségét. 

Pár éve, amikor megismertették velem a pontozós festési technikát, láttam benne a lehetőséget arra, hogy kiegészítsem a szolgáltatásaimat, a lélek támogatása felől, mert abban hiszek, hogy a test-lélek-szellem minőségünk komplex módszereket kíván, és több oldalról érdemes megközelíteni egy problémát, attól függetlenül, hogy melyik szinten, vagy síkon jelenik meg.

A csakra mandalák festéssel kezdtem, de rövid időn belül álmomban “jöttek” az üzenetek, hogy miről is kéne festeni, hogy mi legyen a téma.

Egyszerűen megálmodom az üzenet, általában hajnalban, azért vele kellek. Az üzenet lehet  kép, szín, szimbólum  formában érkezik, és miután megfejtem és értelmezem az álmot, vagyis az üzenet, megfestem, miközben az intuícióra és a megérzéseimre hagyatkozom, és, az “energia szabad áramlás” jegyében, hagyom magam vezetni.

Festés közben mantrázom magamban az üzenetet, és rá kapcsolódom energetikailag. Ebből születik egy érzést, amelyet végig kergetem a festés alatt. És addig festek amíg nem jelenik meg a szívemben a kergetett érzés. Ha megjelent, akkor tudom, hogy befejeztem a festményt.

Izgalmas folyamat ez: kezdődik egy álommal, folytatódik az álom megfejtésével, az üzenetre való kapcsolódással, a hozzákapcsolódó érzés megszületésével és egyre erősödik, teret hódít a hajsza alatt, amig egyszer meg nem adja magát a materiális megnyilvánulásnak, és beleépül a festménybe.

Minden mandala  festményhez tartozik egy üzenet, és egy megerősítés, ami segít jó irányba megváltoztatni az érzelmi és a mentális profilt, vagy helyettesíteni a rossz beidegződéseket, azokat a hozott, örökölt, vagy életünk során alakított nem minket szolgáló berögzült meggyőződések, amelyek megakadályozzák az előrehaladásunkat. 

Mi jellemzi a mandalaimat:

Először is “A tökéletesség nem feltétele az önmegvalósításnak” elvén festem meg a mandalákat.

Én nem szerkesztem előre a mandalákat; ha szükséges használom egy-egy sablont, amelyet magam vágom ki papírból, attól függően, hogy mi a mandala üzenete, hogy milyen formákat keresem, és szemmértékre hagyatkozva haladok, amíg nem érem el a célomat.

Tudni kell, hogy nem a tökéletes kivitelezésre törekszem, mivel érzéseket és az energia áramlását festem meg, amelyre a mozgalmasság, a  dinamikusság a jellemző; azért én a végleges összhangot keresem, és ezt igyekszem megjeleníteni.

Azután, megvagyok róla győződve, hogy maga a Mindenség sem tökéletes, mert ha úgy lenne, nem lenne szüksége folyamatos korrekciókra, hogy fenntartsa az egyensúlyát, amely alapja a rendszer fennmaradásának.
Én úgy gondolom, hogy a tökéletesség magában foglalja egy fajta statikus állapotot. Viszont a körforgás, az „örökélet” alapja a folyamatos változás, adaptálódás, megújulás, úgyhogy a képeimben „látható” a mozgás; különböző perspektívából más-más részletek kerülnek előtérbe.

Másodszor, a festményeim nem szenvedésről szólnak; nincs bennük fájdalom, félelem, harc, önmarcangolás, csalódás, keseredettség, etc. A festményeim hódolnák a Napnak, a Fénynek, az Életnek; a reményről, a hitről, a bizonyoságról, az örömről, a boldogságról szolnak. Én nem ismerem az Életnél szebb jellenséget. Én imádom az Életet, és ez az az érzést, amelyet tovább szeretnék adni.

Természetesen, egy olyan világban, ahol ránk zúdul nap mint nap számolhatatlan mennyiségű információ, az ember elkezd védekezni, azzal, hogy megemeli az inger küszöbét, ami azzal jár, hogy ha hatni akarunk az emberekre, gyakorlatilag le kell őket sokkolni. A festményeim hátránya az, hogy véletlenül sem “sokkolnak”, mert harmóniáról és egyensúlyról szólnak. Megpillantva őket megtöltődik a szív egy „minden a rendeltetett helyére került” érzéssel. Legalább rám ilyen hatással vannak.

Én nem hiszek az erőszakban. Nem tagadom a létjogosultságát, de mint eszköz, nem elsőként kéne érvényesíteni. Nem hiszek a szenvedésben sem.

Abban hiszek, hogy nem feltétlenül szükséges megtapasztalni a “sötét” oldalát, ahhoz, hogy a “fehér oldal mutassa meg magát, illetve az egyensúlyt nem az ellentétek és azok arányát kondicionálják. Legalább én hiszek abban, hogy létezik egy abszolút egyensúly, amelyet nem az elletétek tartják fent, mert úgy gondolom, hogy egy rendszer legyen  képes fenntartani magát és elkerülni az összeomlást az ellentétek létezése  nélkül is. Másszóval, nem feltétlenül szenvedni kell, ha boldogok is akarunk lenni, annak ellenére, hogy a dualizmuson alapúló világunkban ez tűnik észszerűnek.

De én a szívemnek hiszek. Én valahol mélyen érzem, hogy az Élet értünk van, nem ellenűnk, és ha elvesz valamit, mindig kompenzálni fog minket, meg, hogy valahogy a Mindenség mindig megoldja.  A Mindenséggel közös az eredetünk, az esszenciájúnk. Azt szoktam mondani, hogy ha mi megbukunk, megbukik a Mindenség is, mert a részei vagyunk. Én ezt érzem, bár ez inkább egy megmagyarázhatatlan bizonyosság, ami a legnagyobb, a legstabilabb és a legmegbízhatóbb támaszom, amikor úgy vélem, hogy kevés a remény.

Harmadszor, a festményeim a megoldásról szólnak, mivel engem is képviselnek, és én határozottan megoldás-oriéntált típusú vagyok. Sokszor azon kapom magam, hogy nincs is időm alaposan “bepanikolni” sem, olyan gyorsan jelenik meg a megoldás.:). Egyszerűen megváltozik a fókusz tárgya; nem az adott esemény, történet, probléma lesz a tárgya, hanem a megoldás.

Negyedszer, használom különböző szimbólumokat, olyan formákat és képeket, amely hatására “beugrik” egy gondolat, amelyhez feltétlenül kapcsolódni fog egy érzés, mert az agy képekben “gondolkodik” és tárolja a fogalmakat. A festményekkel való munka alapja is az: addig kell  nézni a képet, közben az üzenetét mantrázni, amig nem jelenik meg az az érzés, amit a üzenet hívatott előhívni. Ily módon, összekapcsolóik a kép, az üzenet és az érzés. A festmény címe hivatott megkönnyíteni ezt a folyamatot.

Miért fontos összekapcsolni az érzést a képpel?

Mert az érzelmi energia az “üzemanyag”, amely szükséges a cselekvésre. Innentől kezdve, akármikor meglátod a képet, állj meg egy pillanatra és elevenítsd meg a hozzá kapcsolt érzést, vagyis ne engedj, hogy elfogyón az “üzemagyag”, mert ha elfogy, akkor elmarad az erő, hogy végig vidd a terveidet, hogy megold a feladatot, hogy változtass, hogy megváltozz.

Ötötször, minden festményhez tartozik egy üzenet, egy megerősítés, és az oldalamon biztosítok leírást, arról, hogyan lehet dolgozni az adott mandalával. Ha megteszi, akkor az eredmény sem fog elmaradni.

Gyakorlatilag, a mandala festményeim a hatásuk által válnak funkcionálissá; egyszerűen funkciójuk van.

És nem utolsó sorban, a festményeim háttere része a mandala üzenetének, nem csak egy színes környezet, ahol a mandala jobban tudná érvényesülni. A háttér és a mandala összekapcsolódnak, egy harmonikus, pihentető, megnyugtató, lélekmelengető  egységet alkotva, mert alapvetően ez is a végső cél.

Körülnézek.

élet, öröm, remény, fény, nap, boldogság, megoldás, hit, bizonyosság, funkcionális, mandala, festmény, alexarendel