Azt szoktak mondani, hogy a családot nem mi választunk, de azt is mondják, hogy a születésünk előtt megegyeztünk, hogy milyen családba jövünk le, és ki milyen szerepet fog játszani az adott konstrukcióban.
Most, kinek van igaza?
Abban megegyezhetünk, hogy az apa, az anya, a gyerek, a nagyszülő, a testvér, mind külön lelkek, külön életfeladatokkal, ez által külön képeségekkel és hiányoságokkal rendelkező egyének.
Viszont ebben a családi konstrukcióban, össze vannak kötve, amely kötelék lehet tápláló, támogató, építő, ha a cél : segíteni a másikat teljesíteni az életfeladatát, végig járni a kiválasztott útját. De ez a kötelék lehet gátló is, romboló, akadályozó, ha a cél: rámutatni a másiknak, hogy mi az életfeladata, és melyik a “helyes út”, vagyis paradox módon a szándék, bár nem tudatos, megint a segítség: nem enged eltérni a kiválasztott útjáról, illetve, segít felismerni az életfeladatát, kényszerítve a másikat, hogy el is vállalja.
Mert a spirituális fejlődési szint különböző. Van aki ösztönösen tudja, érzi, hogy miért jött le a földre, azért számára elég a támogatás, de van, akinek meg kell mutatni, rá kell vezetni, de akár kényszeríteni is.
Ez a család feladata, és azért ez a szorosabb kapcsolódás is, amely által több bosszúságot, fájdalmat, szenvedés, féltés, szeretet, gyűlölet, vagyis intenzívebb, erőteljesebb érzelmeket vált ki.
Ezt érdemes szem előtt tartani, amikor nem tudjuk mit kezdeni, és hogyan kezelni a család tagjai által kiváltott érzelmeket, akik gyakran képviselnek az úgy nevezett “szükséges rossz” minőséget. De ez a minőség is értünk van, minket szolgál. Csak legyünk képesek olvasni a sorok között, és helyesen értelmezni a mögötte lévő tartalmat.
Vannak családi tragédiák, amelyek nem könnyű megérteni, és elfogadni a létjogosultságukat.
De nem is az elfogadásról beszélek, hanem az elengedésről, hogy ezek a tragédiák ne rontsák el az egész életünket.
a-csaladi-kotelekek-csapdajaban, a-csaladi-kotelekek-csapdajaban, kötelékek, csapda, család, életfeladat, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
