Igyekszünk elhatárolódni, és önmagunkat adni és megvalósítani. Legalább ez a vágyunk, mivel szabadságra törekszünk.

Viszont, valamilyen módon mindenki akar megfelelni.

Vajon, hogyan alakul ez a kettősség, amely sok belső konfliktust okoz?

Gyerekkorunkban alakul ki, amikor , kedvesen, vagy kevésbé, a szülők érvényesítik az akaratukat. Joggal, mert felelőséggel tartoznak a gyermekükért. Fellelőséget vállalni másokért nehéz; saját magadért sem egy gyerekjáték, de legalább, ha tudod mire vagy képes, mire nem, és ezt fel is vállalod, akkor kisebb lesz a felelősség súlya.

A szülő fél, hogy hibázni fog. A szülő, alapvetően, mindig a legjobbat akarja a gyerekének. Viszont az a “jó”, legtöbbszőr róla szól, mert nincs más kiindulópontja. Illetve, a módszerei is, róla szolnak, a megoldások is róla szolnak, mert ezek mind része annak, ami ő maga tapasztalt.

Ezért állítom azt, hogy elkerülhetetlen a szülő-gyerek konfliktus.

Idő kell az egymást megismerésére, és nyitottságra, rugalmasságra és türelemre.

Ha hiányzik a nyitottság, életük végéig megmarad a konfliktus.

Hogy hogyan alakul a megfelelési kényszer?

Úgy, hogy a szülő kialakít és  alkalmaz egy “büntetéseken” alapúló rendszert, amely segítségével, kellőképpen tudja irányítani a gyermekét.

De ki akar irányított lenni?

Attól függetlenül a szülő nem igen ismer más megoldást.

Az egész életünk a jól elvégzet feladatokról és, ha hibáztunk, a következményekről szól. Egész életünk arról szól, hogy be kell illeszkedni, sorba beállni, jó munkaerőnek, jó szülőnek, jó vezetőnek, jó alkalmazottnak, jó állampolgárnak lenni. Ha nem sikerül jön a büntetést. Gyakorlatilag nem találtak ki egy hatékonyabb módszer arra, hogy az embereket irányítsák. Lehet, hogy a büntetéstől való félelmen kívül, más módszer  nincs is. Ez viszont, minket minősít, egyrészt, másrészt, joggal ellenálunk különböző szabályoknak, restrikcióknak, törvényeknek, mert szabadságra vágyunk, és véleményem szerint, arra is születünk. Ha nem tudod érvényesíteni a  szabadságodat, hogyan valósítod önmagadat?

Mondhatni azt is, hogy egyenlőre, ez egy pat helyzet.

Erre tanítanak, ezt tudunk, ezt alkalmazunk.

Nekem sikerült ettől elhatárolódnom. Soha nem alkalmaztam semmilyen féle “büntetést”.

Abból indultam ki, hogy a fiam egy gondolkodó lény, ezért megbeszéltünk a történteket, közösen kerestünk a megoldásokat, és levontunk a következtetéseket. Igazam volt: a fiam nem fél semmitől és senkitől, határozott elképzelései vannak, amely alapján saját döntéseket hoz, amelyekért felelősséget vállal. A fiamnak nincs más célja, a szabadsága és a boldogsága érvényesítésen kívül. 

Természetesen, megvan ennek is a másik oldala is: egy kicsit túlzásba viszi, másszóval semmi esélye megnyerni a “legjobb állampolgár” díját, ha létezne egy ilyen díj. De tudunk kezelni, mert a cél az volt, hogy egy szabad és boldog ember legyen.

Hogy vannak konfliktusok? Vannak, de amíg helyre tudjuk hozni, addigra nincs is gond.

Hogy könnyebb lenne az életem, ha alkalmaztam volna a büntetést? Lehet, de nem lettem volna boldog, mert a gyermeke boldogsága meghatározza a szülő boldogságát.

A büntetés rejtett, és nem feltétlenül tudatosan felismert szerepe az, hogy a gyerek megtanulja, mikor és miért haragszik a szülő, mikor és miért nem elégedett azzal, ami a gyermeke tesz, gondol, vagy érez, azzal amit képvisel, a eredményeivel, a teljesítményeivel. A gyermek megtanul a megfelelni, illetve megtanulja a megfelelés jelentőséget, amely kísérni fogja egy életen át; amikor megfelelni igyekszik, gyakorlatilag, a szíve mélyen a szülőnek akar megfelelni, attól függetlenül, hogy hány éves.

Miben nyilvánul a megfelelés jelentősége?

Abban, hogy általa megnyerjük mások szeretetét, és elismerését, miközben egy életen át, arra vágyunk, hogy önmagunkért szeressenek.

 

megfelelés, büntetés, gyermekkor, szülő-gyerek-konfliktus, felelősség, elismerés, szeretet, önmegvalósítás, alexarendel

AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.
close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.