Aggódnak a tudósok, hogy kevés lesz az élelem az egyre növő populáció számára, hogy a Föld már nem fogja tudni ellátni az embereket, és kétségbeesetten keresnek erre megoldást.

Mennyire fedi ez az elmélet az igazságot?

Most a Föld még bírja, és mégis a populáció jelentős része éhezik.

A Föld hibája lenne?

Az ember szaporodásra írható le?

Tény, hogy többen vagyunk.

De engem nem tudnak meggyőzni arról, hogy azért éhezik, vagy éhezni fog az ember többsége.

Aztán, ha valami nincs, akkor senkinek nincs, nem csak a többség számára nem.

Hogy mindig is voltak kiválasztottak?

Így igaz, de mire?

Arra lennének egyesek kiválasztottak, hogy nélkülözésbe taszítsa a többséget?

Nem a Földdel van gond, és nem is azzal, hogy szaporodunk, hanem azzal, hogy alacsony szinten működik a közérdek fogalom.

A közérdek azt jelenti, hogy mindenki érdekében az állna, hogy senki se “éhezzen”, senki se nélkülözőn.

A hierarchia csúcsára lévők rettegnek; attól félnek, hogy kinek a munkájával fogják gyarapítani a vagyonaikat, ha mindenki felemelkedne és a “csúcsra” jutna el.

Továbbá is a többség munkájával, mert nem mindenki hivatott arra, hogy “nagy ember” legyen.

Kellenek a vezetők, kellenek a “vezetettek” is.

Egyikük se lenne egymás nélkül.

Viszont, meggyőződésem, hogy egy tartósan eredményes kapcsolat csak kölcsönös tiszteletre alapulhat.

A “vezetett” ember tisztelje a vezető képességeit.

A “vezető” tisztelje meg a “vezetett”-nek munkáját.

Hogyan?

A “vezetett” betartja a “szabályokat”, hogy a rendszer fennmaradjon.

A vezető tisztességesen honorálja a ” vezetett” munkáját, mert általa gyarapodik, halad, fennmarad.

Következésképpen a “rendszerek” megtarthatják az épségüket, az integritásukat, az optimális, a minőségi és a hosszútávú működés érdekében.

A “vezetett” pedig, soha nem fenyegetne a nélkülözés, illetve nem kényszerülne arra, hogy éhezzen, és következésképpen, hogy “lázadjon”.

A “lázadásnak” sok fajtái lehetnek, és elterjedhet szabálysértésig, vagy bűncselekményekig.

Mindig is foglalkoztat az a tény, hogy miért is kell az embereket figyelmeztetni, és ha eredménytelenül, akkor megbüntetni az embereket.

Megteszik velünk gyerekkorunkban.

Mert tanítanak, elkészítenek a “nagybetűs életre”; ki milyen eredménnyel.

De felnőttként is erre lenne szükség?

Vagy soha nem is növünk fel?

Nem rossz “gyereknek maradni”, amíg ez nem egyenlő azzal, hogy éretlen lenni.

Nem kéne a felnőttnek is elengedni a kezét, hogy igazi éretté váljon?

Nincs a felnőttben annyi jó érzés, hogy magától ráérezzen, hogy mi a helyes és mi a helytelen?

Fenyíteni kell őket?

Idomítani?

Mi lenne ha egyenrangúnak látnánk és kezelnénk egymást, miközben tisztelnénk és értékelnénk egymásban a benne lakozó Embert, és az egymás társadalmi, vagy közösségi szerepét, státuszát?

Tegyünk meg és fogjunk össze.

És ahelyett, hogy aggódnánk, hogy miből fogja a jövőben a Föld eltartani az embereket, azzal foglalkoznánk, hogy MA NE ÉHEZZEN SENKI.

#élelem #populáció #föld #közérdek #szabályok #nélkülözés #lázadás #maneéhezzensenki