Nyitott szemmel járni: Csak nézel, vagy valóban látsz is?
Mindannyian ismerjük a mondást: „Járj nyitott szemmel a világban!” De vajon belegondoltunk-e már abba, hogy a puszta észlelés és a valódi megértés között mekkora szakadék tátong? Sokan hiszik, hogy ha regisztrálják a körülöttük lévő eseményeket, már tudatos életet élnek. A valóságban azonban az önismeret és a fejlődés nem a felszíni szemlélődésnél, hanem a mélyebb obszervációnál kezdődik.
Bár a köznyelvben hajlamosak vagyunk rokon értelmű szavakként használni őket, a szemlélődés és az obszerváció között alapvető, energetikai és minőségi különbség van.
Szemlélődés: A Yin minőség – Amikor csak „nézel”
A szemlélődés egy alapvetően passzív, befogadó, úgynevezett Yin állapot. Amikor szemlélődünk, a külvilág ingerei áramlanak felénk, mi pedig csupán regisztráljuk őket. Ez a klasszikus értelemben vett „NÉZNI” állapota.
Bár a szemlélődés kellemes, megnyugtató és rendkívül közkedvelt tevékenység – hiszen nem igényel tőlünk extra energiát –, önmagában édeskevés. Kevés ahhoz, hogy mélyebben megismerjük a környezetünket, és legfőképpen kevés ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat. Ha megrekedünk ezen a szinten, a világ és a saját életünk eseményei csak elúsznak mellettünk, mint a felhők az égen, anélkül, hogy valódi változást indítanának el bennünk.
Obszerváció: A Yang minőség – Amikor valóban „látsz”
Ezzel szemben az obszerváció egy aktív, cselekvő, maszkulin erő, amely magában hordozza a Yang és a céltudatos Mars minőséget. Az obszerváció nem egyenlő a sima nézéssel: ez a valódi „LÁTNI” képessége.
Az obszerváció során nemcsak befogadjuk az információt, hanem abban a pillanatban:
-
Gondolkodunk azon, amit tapasztalunk,
-
Elemzünk, és
-
Levonjuk a logikus következtetéseket.
Ez egy kifejezetten konstruktív, teremtő folyamat. Az obszerváció valójában maga a gyakorlati tudatosság, vagy az éberség: információt gyűjtünk a világról, majd azt aktívan feldolgozzuk és beépítjük az életünkbe.
A valódi tanulás és önismeret kulcsa
Tanulni és fejlődni kizárólag az obszerváció útján lehet. Ehhez azonban a fókuszt nemcsak kifelé, hanem befelé is irányítanunk kell. A folyamat a következőképpen néz ki a mindennapokban:
-
Észlelés és érzékelés: Látjuk a külvilág egy eseményét vagy egy másik ember viselkedését.
-
Önreflexió: Megfigyeljük a saját legbelsőbb reakciónkat. Mit váltott ki ez belőlem? Dühöt? Szorongást? Irigységet? Vagy örömöt?
-
Megértés: Feltesszük a legfontosabb kérdést: Miért pont ezt a reakciót váltotta ki belőlem? Milyen belső gombomat nyomta meg a helyzet?
Amint megértettük a külső ingert és a saját belső válaszreakciónk mozgatórugóit, az információ megszűnik külső tényező lenni: beépül a saját működési rendszerünkbe, és magasabb szintű tudatossággé válik.
Válaszd az obszervációt!
A passzív szemlélődés kényelmes, de egy helyben tart. Ha valódi fejlődésre, mély önismeretre és tiszta látásmódra vágysz, legyél bátor, és részesítsd előnyben az obszervációt!
Ne csak nézd az életedet és a környezetedet – kezdd el végre valóban látni és érteni is azt.
Tetszett a bejegyzés?
Ha megszólítottak a leírtak, és szívesen lennél része egy egymást támogató, figyelmes körnek, tarts velünk! Csatlakozz az Alexarendel Közösséghez, hogy elsőként értesülj a legújabb gondolatokról, workshopokról és a közelgő táborainkról
Csatlakozom az Alexarendel Közösséghez!
