A csendes önátverés

Valószínűleg veled is előfordult már, hogy egy hosszú, kimerítő hét végén büszkén sóhajtottál fel: „Micsoda hajtás volt, de kibírtam!” Mindannyian hajlamosak vagyunk rá, hogy a túlmunkát, a stresszt és a túlhajszoltságot egyfajta küzdelmes erényként fogjuk fel. De vajon tényleg nemesít a munka, ha közben lassan felemészt?

Nem maga a munka mennyisége a döntő tényező. Sokkal inkább az, hogy miért és hogyan csináljuk.

A két nagy csapda: A menekülés és az önigazolás

  1. A státusz fogságában (A megszállottság): Néha a munka nem más, mint egy elegáns menedék. Belemenekülünk a feladatokba, mert a külvilág visszajelzései – a pénz, a pozíció, a hatalom, a társadalmi elismerés – gyorsabb és egyértelműbb visszaigazolást adnak, mint az életünk más területei. A munka lassan az egyetlen céllá válik, az identitásunk kizárólagos alapja lesz.

  2. A mártíromság filozófiája (A kötelezettségtudat): Mi történik akkor, ha nem szeretjük a munkánkat? Ha mindennapi teherként éljük meg? A psziché érdekesen működik: ha nem tudunk vagy nem merünk kilépni egy nyomasztó helyzetből, kitalálunk hozzá egy védőfilozófiát. Erényt csinálunk a szenvedésből. Mártírrá válunk, akik „állják a sarat”, és a kötelezettségtudatot szent dologgá emeljük, hogy igazoljuk a mindennapi rossz érzéseinket.

A legdrágább valuta: Az én-idő

Bármelyik csapdába is esünk, a számlát végül ugyanazzal a valutával fizetjük ki: az én-időnkkel.

Az én-idő nem luxus, és nem is lustaság. Az én-idő a regenerálódás, az önfejlesztés, a csendes reflexió és a valódi kikapcsolódás tere. Amikor az én-időt feláldozzuk a hajsza vagy a hamis ideológiák oltárán, valójában a saját fejlődésünktől és testi-lelki egyensúlyunktól vonjuk meg az erőforrásokat.

Hogyan törhetünk ki a mintából?

A változás első lépése mindig a szembesülés.

  • Tedd fel magadnak a kérdést: Szeretem, amit csinálok, vagy csak megszoktam a hajszát?

  • A teljesítményért hajtok, vagy azért, mert félek megállni?

  • Valóban nemesít ez a teher, vagy csak igazolást keresek a kényelmetlen érzéseimre?

A munka lehet az önmegvalósítás és az értékteremtés eszköze. De csak akkor, ha nem válik egyetlen céllá, és ha hagyunk helyet a munka mögött annak is, akik a feladatainkon túl vagyunk: az embernek, akinek szüksége van a pihenésre, a feltöltődésre és a megújulásra.

Ha megszólítottak a leírtak, és szívesen lennél része egy egymást támogató, figyelmes körnek, tarts velünk!

Csatlakozz az Alexarendel Közösséghez, hogy elsőként értesülj a legújabb gondolatokról, workshopokról és a közelgő táborainkról

Csatlakozom az Alexarendel Közösséghez!