A legtöbb családban van egy “fekete bárány” és egy “áldozati bárány” típusú családtag.

A “fekete bárány” az aki szakítani akar a hagyományokkal, aki új utat mutat, aki új lehetőségeket tesztel, aki új mintákat hoz létre, aki ki akar törni és szabad akar lenni. Ha esetleg jól is boldogul, vagy akár sikerül is neki, vagy csak egyszerűen boldog, az végkép a többi családtagok nem tudják megbocsátani neki.

Először megpróbáljak jobb belátásra teríteni, meggyőzni, hogy az elképzelései tévesek, hogy nem fog sikerülni, mert csak a bevált receptek működnek jól. Készséggel, és nagy energia befektetéssel, igyekeznek a “jó útra” kényszeríteni, mondván, hogy csak az ő érdekében teszik. Meg sem fordul az eszükbe, hogy ezt az energiát arra is használhatják, hogy kipróbálják a “fekete bárány” szempontjait megérteni, őt támogatni, és esetleg követni is őt.

Miért?

Mert félnek; mert a “fekete bárány” által választott út egy teljesen új irányba vezet, amelyét végét nem látják; félnek az ismeretlentől, mert nem tudni mi lesz a vége, nem tudni milyen következményekkel jár ezt az utat követni, és nem biztosak az eredményekbe sem. Mert a hagyományőrzők és a hagyománykövetők biztosra mennek, biztonságra vágynak, állandóságra törekednek; nem szeretik a változás izgalmait, meglepetéseit, szeszélyeit, váratlan jellegét. A hagyományőrzők és a hagyománykövetők ragaszkodnak az ismerős, bevált utakhoz, mert szeretik e utak kényelmét, biztonságát, lágyságát, előreláthatóságát, kiszámítható jellegét.

Ezzel nincs is gond. A gond ott kezdődik, amikor a “fekete bárányt” az általuk választott ‘saját útra’ akarják kényszeríteni, amely csak azért “saját” mert elfogadták, és nem azért mert ők építettek; csak megörökölték.

A megörökölt utakkal sincs nagy baj, ha megjavítjuk őket, ha fejlesztjük, ha korszerűsítjük őket, mert minden kornak megvan a sajátosságai, amelyekhez alkalmazkodni kell, és mások a feladatok is, ezért új megoldásokat kíván, meg ha ezek a megoldások a régi alapokon is támaszkodnak.

De a megrögzült hagyományőrzők és a hagyománykövetők nem szeretnek változtatni, inkább keservesen, nagy erőfeszítéssel kitartanak olyan hagyományok, szokások, minták mellett, megrekedve és elkeseredve, mert a világ más, és ők már nem találják benne a helyüket.

Le a kalap! Kitartásukra nincs panasz. De ugyanannyi kitartással fogják vissza a “fekete bárányt” is. Nem megy szép szóval, érvekkel, és a családról családra szállt múltbeli példákkal, legendákkal, mítoszokkal, akkor jöhetnek a szankciók. És ha a büntetések sem hoznak eredményt, akkor jön a kirekesztés.

A kirekesztés szokott működni, abból a szempontból, hogy a “fekete bárány ” szenved, mert nem fogadják be, nem értik meg, nem támogatják. A “fekete bárány” magára marad, egyedül, család nélkül.

De, ha egy új utat választott, ezt is fel kell vállalnia. Ne hagyja magát eltéríteni; mutasson példát. Legyen boldog az útján is, és az út végén is Ha az út végén nem az lesz, amire számított, válasszon egy másik utat, és kezdje ellőről, mert erről szól a változás: az alkalmazkodásról, a folyamatos korrekciókról, a fejlődésről, a tanulásról, a tapasztalatokról.

És attól ne féljen, hogy egyedül marad, mert sok a “fekete bárány”, meg ha kisebbséghez is tartoznak. És a kisebbség nem mindig rosszat jelent; a kisebbség az úttörő is lehet, a bátor, a rendíthetetlen, és akár a győztes is.

Egyik megoldás:

Aromaterápiásan használva :

Douglas fir ( duglászfenyő) doterra terápiás minősítésű illóolaj: múltbeli hibák ismétlődésé, generációs problémák, negatív hagyományok

Black Spruce ( Fekete fenyő) doterra terápiás minősítésű illóolaj : tudatalatti , generációs félelmek kezelésére

Petitgrain doterra terápiás minősítésű illóolaj: egészséges családi kapcsolatok, családterápia, családi karma

https://www.mydoterra.com/alexarendel/#/

feketebárány, család, hagyományok, alexarendel

[mailpoet_form id=”3″]