A veszteségnek ára van, de értéke is!
Azt mondják a borban van az igazság.
Ami az ember valódi karaktere illeti, a veszélyben is igazság van.
Ha iszik, vagy fél az ember elveszíti a kontrolt a gondolatai, érzelmei és cselekedetei fellett.
Ha nincs önkontrol, az ösztön győzelmeskedik, főleg a védő ösztön, amely nem ismer határokat.
Amikor az ember veszteséget éri, vagy fél, hogy veszíteni fog, hogy valamit el fogják venni tőle, hogy valamitől megfosztják, hogy valamiről le kell mondani, vagy el kell engedni, akkor a logika, az ésszerű gondolkodás és az emberséges viselkedés megsérül…kinél, milyen mértékben.
Ilyenkor kiderül, hogy valójában milyen ember az ember.
Hogy a ruháról, a barátjáról, az olvasott könyveiről lehet megismerni az embert, mind igaz, de kevés az ember hiteles megismeréséhez.
A veszély és annak érzete a meghatározó.
A jó benne az, hogy a vesztesség helyet biztosít új eseményeknek, új élményeknek, új embereknek, új dolgoknak az életedben.
A vesztesség nagyon fájdalmas, de támogatja a haladást, a fejlődést.
A ragaszkodás helyben tart, nem enged lépni, meglépni, tovább lépni.
Lehet választani: az unalmas, gátló jellegű, inger szegény megszokás és a fájdalmas, de annál kifizetődő változás között.
kontroll, védőösztön, emberség, fejlődés, fájdalmas, ragaszkodás, választás, alexarendel
