Dolgozunk, tanulunk, versenyzünk, elérjünk, megoldunk, győzünk, építünk, megveszünk, megszerzünk, megnyerjünk, családot alapítunk, haladunk…..Harcolunk és szenvedünk; legyen több, nagyobb, drágább, jóbb. És megállnánk, és pihennénk, de nem látjuk a végét, mert mindig van még valami, amiről azt gondolunk, hogy az lesz az utolsó hiányzó darab, vagy lépés, a teljes boldogságunkhoz. És kezdünk elölről, de nem vagyunk közelebb a teljes boldogsághoz, de nem is annyira messze, hogy feladjuk, ezért csapdába kerülünk. A csapda lényege, hogy soha sem lesz vége.
Egyrészt, nem is baj, mert kell a motiváció a haladáshoz, és egyáltalán az életben maradáshoz: legyen miért felkelni reggel.
De kérdezem én, csak a harc, a munka, az igyekezet, a feladat, a kötelezettség, a több és a nagyobb lehet a cél, lehet az a valami, ami miatt érdemes felkelni reggel, amiért érdemes élni?
Elfáradt a világ, elfáradt az ember.
De csináljuk tovább. A nyereség, a profit szerzés, a másik felett győzelmi vágy fűt és pályán tart, de mi történik, ha elalszik a tűz?
Mert lassan elalszik. Már nincs az embernek ereje, de hite sem, és amije nincs legjobban a biztonság, az az érzés, hogy jó helyen van itt a földön. És menekül, és vándorol, keresve és kutatva a saját helyét, ahol végre otthon érezheti magát. Meg akar érkezni, de nem tudja hova. Mert nincs meg az, ami valójában hiányzik. Mert azt kéne először keresni, és azt kéne megtalálni. És akkor, ha meglesz, akkor mindenhol otthon lesz, meg egy olyan ellenséges világban.
Persze, fel kell ismerni azt a tényt, hogy a világ önmagában nem ellenséges, nem ellenünk munkálkodik és cselekszik. Ezt a világot mi magunk alakítottunk ilyenné. Most megiszunk a levét, ahelyett, hogy változtatnánk rajta. De arra, a legtöbben “kicsik” vagyunk. Akik elég “nagyok” hozzá, kergetik a továbbiakban a hamis álmokat, a hamis biztonsággal együtt. Félnek és rettegnek, hogy elveszítenek azt, amitől úgy gondolják, hogy sérthetetlenek, legyőzhetetlenek, és következésképpen biztonságban vannak. De az a tény, hogy nem állnak meg, azt jelenti, hogy a biztonságérzet máshol keresendő, hogy nem ott van, ahol ők keresik.
Akármit elérnek, nem jutnak a végére és küzdenek egy megmagyarázhatatlan hiányérzettel, amely táplálja a helytelen cselekedetüket. Ők már csak úgy maradnak.
De itt vannak a “kicsik”, akik, ha nem is a világért, de magukért tehetnek.
Mert az is cél lehet, hogy csak azért kellek fel reggel, hogy lássam a napfelkeltét, halljam a madarak hangját, hogy csodáljam azt, ami a természet alkotott, hogy örüljek annak, amit elértem, amim van. A cél az is lehet, hogy erősítsem magamnak a boldogság érzetét, azzal, hogy hálát adok az életemért, hogy még mindig élek, és amig élek, nagy baj nem lehet, mert ha van is, azt megtudom oldani.
Old meg, ami meg kell oldani, és szállj ki belőle, megtartva csak azt ez érzést, hogy megint sikerült, hogy te vagy a győztes, és nincs mitől félni, mert mindig te vagy a győztes. Legyen ez a mantrád, ami erősíti a biztonságérzeted, mert ha biztonságban érzed magad, ha nem félsz, ha otthon érzed magad, akkor hiányérzeted sem lesz.
Miért fontos ez?
Mert ha nincs hiányérzeted, nem fogsz hamis álmokat kergetni, kimerítve magadat felesleges célok elérésében. Ha nincs hiányérzeted könnyebb örülni, piheni, töltődni, igazán élni.
Legyen az, amire igazán szükséged van, és semmivel sem több. Nem leszel tőle kevesebb, hanem boldogabb. Mert meggyőződésem, hogy arra születtünk, hogy boldogok legyünk. És a boldogság, a belsődből, a szívedből táplálkozó saját döntés.
Azért rajtunk múlik!
hiányérzet, hamisvágyak, boldogság, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
