Újabb korlátozások lépnek érvényben, csak azért mert az idáig meghozott intézkedések kevés volt.
Miért volt kevés?
Egyrészt az ember természete miatt. Mindig is azt gondoltam, hogy az embert nehéz “tanítani”, ezért inkább “idomítani szoktak”. Az “idomitás” eszközei a törvények, szabályok, intézkedések, korlátozások és büntetések.
Azután, nem szeretjük a korlátozásokat, mert annál jobban szeretjük a szabadságunkat, és azt hiszünk, hogy a korlátozások ára a szabadságunk.
Pont ezért helyre kéne tenni a szabadság fogalmát.
A rendszert nem tudjuk megváltoztatni, és nem is életszerű.
A rendszer feladata a saját fenntartása. A fenntartása áldozattal jár. Az áldozatot a rendszert alkotó elemek viselik el.
A társadalom esetén, az emberekre csapódik le az egység fenntartásával járó döntések következményei.
Ez ellen nincs mit tenni, ha csak nem szigeteljük el magunkat valahol egy hegyi vidéken.
De a mindenki ezt tenne, akkor visszatérnénk az eredeti problémára, mert ahol többen vagyunk, ott kellenek a szabályok, és emberek, akik beszabályozzák másokat, és emberek, akik betartatják majdnem mindenkivel,( érdek függően, több-kevesebb, kisebb-nagyobb kivételekkel ), a szabályokat.
Mi a megoldás?
Jól megfogalmazni a szabadságot.
Számomra a szabadság a döntésnél kezdődik, és azzal folytatódik, hogy kitartom a döntésem mellett, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy megvalósítom azt.
A félreértés ott nyilvánul meg, hogy az emberek többsége nincs tisztában azzal, hogy a szabadság nem minden döntésre vonatkozik.
Amig én döntöm el arról, hogy mit gondoljak, mit érezzek, illetve, melyek azok a gondolatok és érzelmek, amelyekre fokuszálok, addig szabad vagyok. Amíg én döntöm el, hogy melyek azok az érzelmek, amelyeket felszínre engedem, és hogyan kezelem azokat, amelyek a felszín alatt maradtak, addig szabad vagyok.
Miért érzem azt, hogy szabad vagyok?
Mert úgy döntöttem, hogy boldog leszek; emellett kitartok, és ezt meg is valósítom, a körülményektől függetlenül. Mert a boldogság nem egy kívülről szerezhető termék, hanem bennünk létező érzés. Csak felszínre kell hozni.
Az én szabadságérzetem nem függ attól, hogy milyen intézkedéseket hoznak be.
Nem lehet 8 óra után elhagyni a lakást? Rendben van. Előveszem a kedvenc könyvemet, vagy a festék készletemet, olvasok, vagy festek, és jól érzem magam. Örülök.
Már lehet 8 óra után kijárni? Nagyon helyes. Megint örülök.
Nem mehetek étterembe? Ez is rendben van. Kísérletezem új fűszerekkel, receptekkel, illatokkal, színekkel és finomat főzök és finomat eszek. Megint örülök.
Már lehet étterembe járni? Nagyon helyes. Örülök.
Nme lehet színházba, vagy moziba járni? Feltaláltak a TV-t és az internetet. Van megoldás. Megint van minek örülni.
Már lehet színházba, moziba járni? Jó hír. Megint örülök.
A lista majdnem végtelen. Mindig van , és lesz valami, ami lehet, és valami, ami nem lehet csinálni. De soha nem lesz valami, ami nem lehet érezni, vagy gondolni. Ezt kívülről nem szabályozható. Ez rajtunk múlik.
Igy tudjuk megtartani a szellemi és lelki integritásúakat es épségünket.
Hogy mit engedélyeznek, és mit nem?
Hogy mit szabad tenni és mit nem?
Ha már igy teszem fel a kérdés, már kondicionáltam a szabadság fogalmát.
Az intézkedéseket nem ellenem hozzák meg, meg ha nem is feltétlenül értem, személy szerint; mert alapvetően a cél a tömeg, és nem én, ami azt jelenti, hogy mindenkit nem lehet kielégíteni, mindig lesznek, akiknek nem felelnek meg bizonyos szabályok, törvények.
Ezért nem igen érdemes túl nagy jelentőséget kölcsönözni a törvényeknek, vagyis, nem kell őket érzelmi szempontok álapján kezelni. Egyszerűen vannak, és lesznek, mert kellenek, és kelleni is fognak, amíg az embert nem lehet, az “idomitás” helyett”, “tanitani”.
Zavarnak a korlátok, de elég gyorsan kiszállok, és arra fokuszálok, ami örömöt hoz a szívembe, a lelkembe, az életembe.
Folyamatosan figyelem és értékelem a reakcióimat, hogy időben tudjak elvégezni a szükséges korrekciókat. És örülök! 🙂
Egészséget és kitartást mindenkinek!
szabályok, intézkedések, korlátok, büntetés, szabadság, öröm, döntés, alexarendel
