Elnevezhetünk annak is, pedig kevés köze van hozzá, mármint az építéshez.
Ez olyan mint a fehér hazugság: a lényeg a hazugságon van és nem az árnyalatain.
Az építő kritika is csak kritika!
A kritizálni való készség az általunk diktált szabályok és lefektetett határok eredménye; van benne egy irigység a dolgokat lazán kezelő emberek iránt, akik megengedik maguknak azt, ami a kritikus ember nem.
A kritikus ember szenved a saját börtönében, feszült, maximalista, perfekcionista hajlamokkal.
A kritikus ember túl sokat vár el saját magától, a kötelezettség és a felelősség nevében, miközben a kritizálni való készségének az alapja, a mélyen elhúzódó krónikus elégedetlensége.
Segítene őt, ha gyakorolná az önszeretetet, az önelfogadást, a belefeledkezést a gondtalan örömteli pillanatokban, az őszinte mosolyt, a lázasságot, a belemerülést a békés egyensúly állapotában.
Meg azt is, hogy ahelyett, hogy kritizálna, figyelne és tanulná, hogy mitől lehetnek mások olyan felszabadultak, olyan szabadak, amellett, hogy megkeresi az elégedetlenséget okát.
FB: Alexarendel
#kritika #maximalizmus #perfekcionizmus #építőkritika #elfogadás #szabadság #felszabadultság #Alexarendel
