Az önmegvalósítás a végső cél.
Az önmegvalósítás nem jelent más, mint a hiteles összhang a belső és a külső világ között. Ha az általad teremtett külső világ tükrözi a belső világodat, akkor elmaradnak a belső és külső konfliktusok és létrejön a béke, az “otthon vagyok” érzés, a “minden a rendeltetett helyére került” érzés, a boldogság, itt a földön.
Az önmegvalósítás, az emberi szinten, három síkon illik létrehozni, mivel az embert a test-szellem-lélek egység határozza meg.
A baj ott kezdődik, amikor kiválasztunk egyet, maximum kettőt.
Van aki a szellemi és/vagy a lelki síkon igyekszik fejlődni, de fizikai síkon stagnál, nem halad, hiányt szenved.
Van aki úgy dönt, hogy gazdag lesz, hatalma lesz, magas társadalmi státusza lesz, és közben elhanyagolja a lelki és szellemi fejlődést. A megfelelő szellemi és lelki fejlődés hiányában, nem is lesz tudatában a hiányoságoknak, úgyhogy tudatlanul és “ártatlanul”, ezen a utón tovább haladva egyre több áldozatot fog szedni; mások lesznek az elszenvedői, miközben az illető jól megvan, és kimondottan elégedett az életével, az eredményeivel. Egy ilyen ember számára, csak egy trauma, egy komoly betegség, egy természeti, vagy egy gazdagsági katasztrófa fogja felébreszteni, és esélyt adni neki a változásra.
Mert, véleményem szerint, a minőségi és maradandó fizikai, materiális önmegvalósításhoz szükséges egy bizonyos tisztaságú, tiszteséges és emberséges magatartás.
Addigra nem lehet mit kezdeni velük; érdemes elkerülni őket és határozottan a hatótávolságukon kívül maradni.
Azok, akik a lelki és/vagy a szellemi fejlődést választottak, nagy eséllyel indulnak a fizikai önmegvalósítás útján.
Egy másik kérdés az, hogy a legtöbben menekülésnek használják a spiritualitást, egy eszköz, amely segítségével el tud határolódni, amely segítségével igyekszik kezelni az életüket, vagy kiszállni a “valóságból”, bár ők igazán rendelkeznének olyan képeségekkel, amelyekkel megtudnák változtatni nem tetsző “valóságot”.
Én úgy gondolom, hogy a spiritualitás által hozzájutunk a kozmikus tudás tárához, ahonnan elhozhatjuk azokat az információkat, válaszokat amelyekre szükségünk van a különböző helyzetek megoldásához.
A spiritualitás nem lehet menekülés, mert a spiritualitás egy eszköz, amelyet nem a menekülésre kell használni, hanem, itt a földön, a földi önmegvalósítás szolgálatára kell tenni, bátran és bűntudat nélkül.
Spiritualitásnak lenni nem azt jelenti, hogy le kell mondani a materiális szükségletekről, hanem az, hogy tiszteséges, tiszta szándékkal és emberséges módszerekkel érd el.
Mert, véleményem szerint, a minőségi és maradandó fizikai önmegvalósításhoz szükséges egy bizonyos tisztaságú, tiszteséges és emberséges magatartás, ahhoz, hogy a szellemi és lelki fejlődés téren ne tapasztaljuk hanyatlást.
[mailpoet_form id=”3″]
