Egy számomra meglepő történettel kezdeném. Öten vagyunk lányok, akik együtt szoktunk szórakozni és kellemes időt tölteni.
Egyikünk kórházba került, igen súlyos problémával.
Értesítettem a többieket és szerveztem volna egy látogatást. Különböző megfontolásból, volt, aki visszautasította a javaslatomat.
Elgondolkodtatott a történet.
Az igaz, hogy szabadidő barátok vagyunk, de ilyenkor hol marad a híres női együttérzés, empátia, szeretet, a törődési és a gondoskodási készség?
Attól függetlenül, hogy milyen típusú barátság köt minket össze, az alap emberi tulajdonságokról nem kellene megfeledkezni.
Ha ezek az alaptulajdonságok részei annak, aki vagy, akkor mindig győzniük kell.
Ha a férfiak együtt isznak, kártyáznak, szórakoznak, ha együtt jártak iskolába, egyetemre, vagy együtt töltöttek ki a katonai szolgálatot, már számíthatnak egymásra.
Ami, arra késztet következni, hogy a férfiak, nagyobb valószínűséggel őszintébben és minőségi időt töltenek együtt.
Feltűnt, hogy a nők kritikusabbak egymással szemben; versenyeznek egymással; kibeszélik egymást; kifúrják egymást.
Úgy tűnik, a nőnek, arra kell a másik nő, hogy megmérettesse magát, vagy megerősítse magában a kialakult, és véleménye szerint, majdnem tökéletes, önképet, és ritkán, arra, hogy hiteles, igazi barátságot kössenek.
A nő elvan egyedül is; lefoglalja magát a saját kinézete, az eredményei vagy a kudarcai, a magára vállalt kötelezettségei, a túlzásba vitt felelősség tudata, a nagy mértékű elvárásai magával szemben, és másokkal szembe is.
A nő ritkán tud önfeledten nevetni és örülni. Sok benne a feszültség, a saját akaratból felvállalt feladatok miatt; sok benne a keserűség – ritkán elégedett saját magával, a túlzott megfelelési vágya miatt.
A férfi őszintébb, és, abszolút jó értelmében, egyszerű: kevesebb az igénye, elfogadóbb, megértőbb, és lehet rá számítani, ha barátokról van szó.
Hogy a Férfi nem érti meg a Nőt?
A Nő nem érti meg a Férfit!
És egyre kevesebb érti meg saját magát!
Véleményem szerint, van mit tanulni a Férfitól!
