Amikor megkérdezik, hogy magamon használom-e azokat a technikákat, kezelési módszereket, amelyeket a munkám során alkalmazom, azt szoktam válaszolni, hogy nem az  “A cipésznek lyukas a cipője” típus vagyok. 

El sem tudom képzelni, hogy pont magamon, pont a saját egészségem érdekében ne használjam a tudásomat.
Kincs van a kezemben és hagyjam elveszni?

10 éves korom óta kezelem magamat mentális technikákkal. A tudatosságom révén, figyeltem, tanultam, fejlesztettem és alkalmaztam azt, amit tudtam.
A családban én voltam a receptív és az, aki tovább vihette és tovább fejleszthette a tudást, amit az apukámtól örököltem.

Meggyőződésem, hogy amíg gyakorlatban nem tudjuk működtetni azt, amit tudunk, addig csak információ halmaz marad,  ami akkor alakul valódi tudássá, amikor gyakorlatban ültetjük.
Én mindennap gyakorlom azt, amit a legjobban tudok: segíteni azokat, akik hozzám fordulnak, hogy visszanyerjék az egészségüket.
Ennek rendkívül hálás vagyok.