Úgy nőtünk fel, hogy az idősek azok, akitől tanulhatunk, mert ők azok, akik megfelelő élettapasztalattal rendelkeznek.

Közben felgyorsult az élet. Mindenki rohan, hátha utol éri magát, és végig az az érzésünk van, hogy lemaradunk magunkról, az életünkről. 

Alapvetően sokan le is maradnak, mert sok a feladat, a kötelezettség. Aztán mindenki eredmény orientált, mert arra nevelnek, hogy termeljük, teljesítsünk, véghez vigyünk, bizonyítva, hogy megérdemeljünk. Amíg bebizonyítunk, már nem tudunk élvezni azt, ami nekünk jár. Lassan lejár az életünk, és maradnak a magunk felé, vagy az élet felé tett szemrehányás, a csalódás, a hiábavalóság érzés. Törlesztenénk, de már nincs erőnk, és már az időnk is kevés.

De valamikor nem úgy volt. Valamikor volt idő az életre is, meg a fejlődésre, a tanulásra, a spiritualitásra, meg arra is, hogy emberségessé váljuk és azok is maradjunk. 

Azért a régi “öregek” bölcsek voltak, volt mit átadni a következő generációnak.

Ma már megfordult a helyzet.

Ma már a fiatalok azok, akiktől az idősek tanulhatnak, ha nyitottak lennének rá, meg erre a számukra idegen világra. 

A mai “öregeknek” a bölcsességé csak elavult tapasztalat; olyan tudás, amely kevés a mai világ megértésére, kezelésére, meghódítására. Azzal, amit tőlük tanulhatnak, a mai fiatalok nem igen tudnak mit kezdeni, mert a kor megelőzte mindenkit. Tanulnak együtt, öregek és fiatalok is. De ehhez kell minkét félről nyitottság.

Ami az ‘öregeket” illeti kevés azt mondani, hogy az én időmben más volt, jobb volt, szebb volt. Talán az is volt. Vagy csak az “ismert út” érzés az, amely megszépíti a múltjukat. De nem is lényeges, amíg a múltról van szó. Nekik is van még jövőjük. De megfelelő motiváció, ismeret, tudás és tanulásra való készség nélkül nem lesznek képesek örülni neki. És öröm nélkül mit ér az élet?

Azt mondják, hogy a pap is holtig tanul. Lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet követni a  példáját, mert a tudásból sohasem elég, mert az élet halad, és ha nem tudjuk követni azt, akkor lemaradunk róla.

Hogy erre a kis időre már mi értelme van tanulni? Én úgy gondolom, hogy az a kis időnek is megvan az értéke, azért megéri megbecsülni.

Tanuljuk a fiataloktól, mert már többet tudnak, és tanuljuk az ‘öregektől”, mert már sokat tapasztaltak, és tanuljuk együtt is.

öregek, bölcs, tudás, tapasztalat, tanulás, elavult, gyorsult, világ, alexarendel

[mailpoet_form id=”3″]