A szülő -gyerek konfliktus egy két oldalú konfliktus, ami abból ered, hogy túl sokat elvárnak egymástól.
Mögötte a félelem!
A szülő félti a fiatalságát, az időt, az energiát, amelyekről azt gondolhatja, hogy nem térülnek meg, ha a gyerek nem követi őt az elképzeléseiben – amit egyébként saját kudarcnak tekinti meg, ami mindig önértékelési problémákhoz vezet, ami, továbbá élesíti a konfliktust.
A gyerek félti a szabadságát, az egyéniséget.
A híres kamasz kor az a kor amikor a gyerek nem tudja mit akar, de határozottan tudja azt, hogy mit nem akar.
Tele van kérdésekkel, keresi önmagát, nem rendelkezik egy stabil viselkedési formával, nincs kialakult élet filozófiája, amelyet bővíthet, szélesíthet, változtathat.
Egyszerűen, nem lehet vele vitatkozni, nem lehet őt meggyőzni.
Ki kell várni hogy kialakítsa saját egyéniségét, ami nem más mint saját perspektívából és élet tapasztalatából összegyűjtött válasz reakciók.
És akkor beszélgető partnernek válhatnak, akkor tudnak építő módon #kommunikálni egymással.
“Az idő nem vár, úgyhogy neked kell türelmesnek lenni .”-régi bölcsesség.
A szülőnek várnia kell!
Csak úgy tudja elkerülni egy olyan véget nem érőnek tűnő háborút, ahol nincsenek győztesek.
Hogy mit tehet a gyerek?
Elfogadni, hogy a szülő egy emberi lény mint akárki más, és nem egy irreális tulajdonsággal felruházott lény, akitől elvárható a lehetetlen is.
Máskülönben csalódott lesz ( ami, továbbá élesíti a konfliktusokat ), ahogyan a gyerekek tudnak csalódni amikor rájönnek hogy nincs Télapó, de elfogadják a tényt ahogyan nőnek.
Mit tehet a gyerek?
A gyerek tisztelje a szülő korát, tapasztalatát és bízzon abba, hogy a szülő mindig a legjobbat kívánja a gyerekének, még ha nem is egyeznek az elképzelések.
De amíg gyerek a gyerek, úgyis feleslegesek a tanácsok…majd ha nő, beszélgethetünk róla.
Addigra is a szülök messziről figyeljenek és legyenek ott ha szükség van rájuk.
Figyelmébe ajánlom a szülő-gyerek kapcsolat rendezéséhez kisegítő füzetet.
[mailpoet_form id=”3″]
szülőgyerekkonfliktus
kettőnállavásár
