Itt vannak az ünnepek, és sok embert megijesztette a gondolat, hogy egyedül kell eltölteni a Karácsonyt, vagy egyedül ünnepelni az Új Évet.

Sok a magányos ember, és megtörténhet, hogy a magányosság érzés meggondolatlan tettekre is készteti őket.

Az év mindennapján, az emberek tele vannak kapott, vagy maguk által meghatározott feladatokkal; lefoglalják magukat; nem érzik a magányosságukat, mert arra nincs idejük.

De jönnek az ünnepek és megijednek attól, hogy egyedül lesznek; félnek saját maguktól, a saját gondolataitól, a saját érzéseitől; félnek időt tölteni saját magukkal.

A nagyanyámnak volt stílusa, az biztos.

Az élete második felében egyedül volt. De remekül kezelte, sőt, imádta egyedül lenni; az élete a saját kényeztetéséről szólt, ami egy egészséges önértékelésből fakadt.

Például, minden étkezéskor elegánsan leült egy szépen megterített asztalnál: porcelán tányérok, szép evőeszközök, szalvéta, és egy pohárban egy szál virág.

Akkor, rengeteget olvasott, és főleg a lefekvés előtt: szellőztetett szóba, mindig friss, finom tapintású és színes agynemű, elegáns halóing, hangulatos fények, egy illatos tea, és az adott könyve.

Körül vette magát nővényekkel, amelyeket szeretettel, szép szavakkal, kedves érintésekkel és gondoskodással látott el. A növényei a szépségükkel viszonozták.

Ha lement, ˇleszaladt” vásárolni, időt szánt a megjelenésére. Soha az életemben nem láttam szabadidő ruhában, vagy konyhai ruhában.

A nagyanyám egy igazi hölgy volt, aki mesterfokon emelte a magával való kapcsolatot.

A nagyanyám tisztelte önmagát és hálás volt mindenre ami körül vette; sugárzott az arca és csillogtak a szemei a szépség minden nyilvánulásai előtt, mint egy nő, akinek éppen udvarolnak. :). Udvarolt neki a környezet, és ő ezt eleganciával, szeretettel és hálával viszonozta; egy bájos játék az élettel.

Az anyukám 70 évesen elkezdte tanulmányozni a Bibliát, jegyzetelni, az összefüggéseket megkeresni, interpretálni.

Az anyukám 70 éven, egy komoly szív-infarktus után, elkezdett foglalkozni a tárgyakkal, és a benne lévő üzenetekkel.

Az anyukám, 70 évesen elkezdett “látni”, és mérhetetlen boldogsággal tölti az élet bőkezűsége, figyelmesége, sokoldalúsága.

Én meg, mióta ismerem magam figyelek és kommunikálok a környezetemmel és saját magammal.

Megtanultam helyesen értelmezni az “üzeneteket”.

Megtanultam nyilvánítani a halamat.

Megtanultam köszönetet mondani mindenek, ami körül vesz és szolgál: egy illatos virágnak, a biciklimnek, hogy biztonságosan elvitt és haza is hozott, a számitógépemnek, mert végig tudtam dolgozni rajta, a bögréimnek, a poharaimnak, mert a színükkel gyógyítanak, etc…

A lakásom tele van olyan tárgyakkal, amelyeket én készítettem, és mind hordoznak egy szimbólumot, egy “üzenetet”, amelyet beletettem, amikor készítettem őket. Amikor porolom őket, vagy átrakom őket, vagy csak látom őket, emlékeztetnek arra, amit képviselnek, vagyis megerősítések-ként hatnak. Tudatosítom magamban az “üzenetüket” és meg is köszönöm nekik.

És soha nem felejtem el megköszönni magamnak is az adott napot, azt amit elértem, amit tettem az adott napon.

És a jutalmazás sem marad el, amely lehet akármit, ami a lelki, a szellemi, vagy a testi  kényeztetésről szól.

Például, egy sűrű nap után, jöhet egy illatos tusolás, amely végén egy “villám” méregtelenítő és gyógyító fénnyel töltő mentális gyakorlattal fejezem be, ( mondjuk, ezt a gyakorlatot mindig végzem el ), akkor jöhet a testápoló, egy kis parfüm, egy kellemes hálóing, gyertyák, aroma terápia, egy talpreflexológiai kezelés, és a “köszönöm” rituálém.:). Hálával a szívemben és mosollyal a szememben zárom le a napot.

Mi a magányoság elleni ellenszer?

Te magad!

A magányosság egy érzés, nem a valóság.

Teremts jó kapcsolatot magaddal, kényeztess magad, szeress magad, és mindent, ami körül vesz.

Tölts a környezeted szeretettel és hálával, és megváltozik a energiája, és  a környezetet táplálni fog a benne lévő szeretet energiával.

Valamikor régen mondta nekem valaki, hogy gyönyörűen felöltöztettem ünnepekre a házat, de kívülről ez nem látni: nincs a kapun koszorú, vagy fények és karácsonyi szobrok a kertben, vagyis kívülről nem látni az ünnepi hangulatom. 

Elgondolkodtatott, és azóta kiteszem egy koszorút, vagy más disz az ajtón is, de alapvetően, azóta is, ahogyan előtte is, az “ünnep” bennem van. 

Bennem van az “ünnep” az év minden napján: “ünneplem” magamat, az életemet és az életet is, mert számomra az “ünnep” nem jelent más, mint öröm, szeretet és hála; érzések,  amelyek egyáltalán nem kötődnek kizárólag a naptárokban megjelölt ünnepi napokhoz.

Amíg képes vagy szeretni magadat és mindent, ami téged szolgál, magányos nem lehetsz. Esetleg éppen egyedül.

De eljön újra az idő, amikor meg tudod osztani azt, aki vagy, azt, amit képviselsz, azt, amire vágysz, vagy amiről álmodsz másokkal is.

Eljön újra az idő, amikor személyesen is meg tudod mutatni magadat.

Addigra erősíts meg magadban azt, amit a barátaidnak, a családodnak, a világnak szánsz megadni.

Mert értékes vagy és szükség van rád!

Mert mind tanítók is vagyunk, nem csak tanulók.

Erre gondolj, amikor magányosan érzed magad!

Mert az élted rólad szól!

Boldog és örömteli ünnepeket mindenkinek!

ünnepek, karácsony, újév, magányos, szeretet, hála, önértékelés, kényeztetés, tanító. értékesvagy, alexarendel

AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.
close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.