Miért nehéz elengedni a már felnőtt gyermeket?
Minden gondolatnak, érzésnek és cselekedetnek megvan az eredete és ez által a létjogosultsága.
Az eredet nem megismerése sok gondot okoz mindkét félnek, azért a feltárása sokat enyhítene a kapcsolatokra jellemző feszültségeken.
Viszont jellemző, hogy a szülő-gyermek kommunikáció igen hiányos, amely abból fakadhat, hogy a szülő végig kímélni akarja a gyermekét, a gyermek viszont megérzi a “titkok” ködös mivoltját, és egyre kirekesztetettnek és bizonytalannak érzi magát; elkezdenek távolodni egymástól; elkezdenek takarni dolgokat egymás elől; elkezdenek hazudni egymásnak.
A gyermek felől, a jelenség azzal magyarázható, hogy, ha a szülő túl szigorú és merev, akkor a gyermek inkább fél tőle, minthogy szeretné őt; esetleg tiszteli, becsüli a szülőt, de folyton ott van benne egy latens harag, amelyben burkolja a szeretetét iránta és a vágyát is, hogy a szülő megértse őt, figyeljen rá és a szükségleteire, szeresse őt azzal a szeretettel, amelyre neki van szüksége, azzal a szeretettel, amely táplálja őt, ahelyett, hogy megfojtaná őt vagy a szabadságát korlátozná.
Amire felnő a gyermek, már jelentős érzelmi szakadék és kommunikációs összeférhetetlenség alakul a szülő és a gyermeke között.
A gyermek már ott tart, hogy házasságot kötne, saját családot alapítana.
A szülő elkezdi az ellen-kampányát.
Mindkettőnél 2 gyakoribb okra lettem figyelmes: az érdek és a szeretet.
A szülő érdeke lehet a vagyon sorsa, a családi cég sorsa, a gyermeke nélkülözhetetlen segítsége, a régi sérelmek, amely árnyékától menekülni szeretne, vagy a gyermeke által megoldani, az elöregedett, elporosodott álmok, amelyeket a gyermeke által szeretne megvalósítani, vagy vele megvalósíttatni.
Ami a szeretetet illeti, összekeveri a birtoklással, és ebben a formában kapcsolódik hozzá a veszteségtől való veleszületett félelem, amely által alakult egy érzelmi irracionális kötöttség, az érzelmi függőség.
A gyermeknél is fontos szerepet játszik az érdek és a szeretet.
Az érdeke lehet vagyoni, ami miatt ragaszkodik az adott “szerelméhez”, lehet a vágya, hogy kikerüljön a szülői házból, a szabadság vágya, lehet a tudatlanul dédelgetett harag a szülő iránt, amelyből egy nem elismert vagy tudatosult bosszúvágy keletkezett, lehetnek sérelmek, vagy kudarcok, amelyek miatt a szülőt hibáztatja, vagy egyszerűen az őszinte szerelem a szíve kiválasztottja iránt.
Elkezdődik egy érdek háború a szülő és a gyermeke között.
A megoldás a kommunikáció magasabb és őszinte alapokon elhelyezése, az érett és egyenes beszélgetések, az eredetek kitisztázása érdekében, amely hatására mindkét fél tanulhat, fejlődhet, még ha nem is jutnak megegyezésre.
Ami nem hanyagolható eredmény az, hogy választ kapnak a kérdéseikre, hogy feloszlik a köd és végre annak látják egymást, amilyenek valójában, a valódi gondolataival és érzéseivel együtt; megismerik egymást.
A megismerés megértéssel jár, és a megértés az elfogadással.
Ha nem is az egymást elfogadásával, az indokokéval, viszont feltétlenül, amely eredménye az, hogy felszabadítják magukat a haragtól, kölcsönösen elismerve az érdekek létjogosultságát.
A harag elpárologtatásával megszűnik a háború motiváltsága is és ha nem is kötnek békét, békében fognak tudni élni.
Békében élni egymással, vagy önmagukkal, vagy külön-külön, de békében.
Nem egy elhanyagolható eredmény.
Egy próbát megéri.
Figyelmébe ajánlom a “Hol bukik a szülő-gyerek kapcsolat” kisegítő füzetet.
#gyermek #gyerek #szülő #elengedés #szabadság #szeretet #félelem #érdek #háború #béke #Alexarendel
