Gyakran hallani . ” Meg kell változnod! “
És gyakran megkérdeznek mit is takar ez a mondat. Elvárnak egy listát: moss fogat minden reggel, ne nézz híreket, kerülni kell a negatív embereket, keresd a napot, mozogj rendszeresen, egyél salátákat, feküdj le aludni este 10 kor,..etc.
Bár ilyen egyszerű lenne!
És mégis ezt várják el, mert a nevelésük során ilyen mondatokkal találkoztak és ilyen “parancs-mondatokat” építették be, mint örök-érvényű válasz az életre.
Megmondtak nekik mit illik tenni, vagy mondani és mit nem, megmondták nekik, hogyan viselkedjenek és hogyan nem. Megtanítottak őket, hogy ha “jók lesznek”, akkor elfogadják őket. Nevelésben részesültek. A tudatos és fegyelmezett önnevelés kimaradt, mert megtanították őket, hogy nincs választásuk.
Bizonyos mértékben a rutin segít: egy rutin változtatással elérhető bizonyos karakterbeli változást is.
De, a legtöbb esetben az eredmény csak egy felszínes változás lesz, a társadalom és a környezet által elfogadott kódex – írott vagy nem – szerint, és nem egy saját döntés által meghatározott, saját magára szabott változást. Semmi esélyük, hogy önmaguk legyenek és összhangba kerüljenek saját magukkal, mert, ha belül nincs egyénsúly, nem lesz kívül sem.
Nem értik miért az élet nem követi a belső elképzelésüket, hol rontották el, mit csináltak rosszul; nem értik meg, hogy miért “ellenük” van az élet.
Azt elfelejtik, hogy a szívükből jövő elképzelésüket átformáltak, hogy az életük megfeleljen az elvárásuknak. Elfelejtik, hogy az élképzelésük nem a sajátjuk, úgyhogy az életük sem lesz a sajátjuk; eltévedtek és keresik az útjukat, de az iránytű rosszul lett beállítva. Ez a jelenség az egyéni és a közösségi érdek kompatibilitás hiányának egyik arca.
De akkor mit is takar a változás?
Mert senki nem mondta nekik, hogy a változás nem mindig a tettek határozzák meg, nem is feltétlenül a tettekkel kezdődik , hanem az elhatározással, a döntéssel, hogy mai naptól másképpen éli meg azt, amit tapasztal.
Mert vannak szabályok, határok, korlátok, amelyek frusztrációt okoznak, amelyekbe az igazságérzetünk belefullad; léteznek kozmikus, spirituális , környezeti, természeti törvények, amelyeknek nehéz megfelelni, ha nem ismerjük őket. Az életünk nagy részét azzal töltünk, hogy megértsük az okokat, abban a reményben, hogy akkor könnyebben el tudjuk fogadni. De annyi sok mindent nem tudunk és nem is fogunk tudni; elég érezni, ahhoz, hogy meglegyenek a válaszok.
Az önismeret az egyik feltétel, a felvállalás ( annak amit magunkban találnak az önismereti útjukon ) egy elengedhetetlen kiegészítő, és csak a végén jöhetnek a tettek. Mert hogyan lehet helyesen cselekedni, ha nincs meg a valódi cél?
Amíg nem tudunk mit is akarunk, a cselekedeteink félre fognak vezetni és egy olyan élethez juttatni, amely idegen, rideg, ellenséges, sikertelen, fájdalmas, szenvedés-teli marad számunkra. Mert nem a sajátunk lesz; örök kétségbeesett keresésben maradunk; keresünk a boldogságot, miközben boldogtalanok vagyunk.
Na, ezt nevezem én nehéz feladatnak: boldogtalanságon nem lehet építeni a boldogságot. Mert tudni kell, hogy a boldogságot nem keresni kell, hanem létrehozni, összhangban azzal, amire a szívunk mélyén vágyunk. Ahhoz meg, nélkülözhetetlen az önismeret.
Ismerjük önmagunkat, szeressünk önmagunkat, fogadjuk el önmagunkat, és a változásnak a lényegére csak akkor döbbentünk rá amikor már nem akarunk többe ártani magunknak. Ha nem akarsz magadnak ártani, akkor az életed sem fog.
Ez az egyetlen mód arra, hogy összhangba kerüljük az életünkkel; beáll a belső béke, amely kiterjed az életed minden területeire.
Ezzel, meg is változott az életed.
És mi kellett hozzá?
Ismerni önmagadat, felvállalni azt, aki vagy, megtudni, mit is akarsz valójában, és ennek fényében cselekedni.
A változás a belső utazással kezdődik. Az életed a belső utazás folytatása lenne, azzal a különbséggel, hogy mindened meglesz egy kényelmes, élvezetes, örömteli utazáshoz….ha sikeres volt a belső utazás.
Mindig az alapoknál érdemes kezdeni.
változás, önismeret, boldogság, keresés, nevelés, elképzelés, cselekedés, tettek, teremtés, alexarendel
