Megkeresnek az emberek, hogy segítsek nekik.
De amikor teszem a javaslataimat, ellenálnak, mondván, hogy ők másképen szoktak.
Erre azt szoktam válaszolni, hogy azt amit, és ahogyan szoktak cselekedni, gondolni, érezni eljutották őket hozzám, vagyis pont azért szorulnak segítségre.
Szoktam hangsúlyozni azt, hogy nálam még működik a demokrácia :), vagyis mindenkinek jogában áll azt tenni, amit akar, de változást már ne várjanak el, ha nem akarnak változtatni azon, amit szoktak.
Ha ugyanazok maradnak a feltételek, az eredmény is ugyanaz marad. Ezt, valahogy, nehéz elhitetni velük, tisztelet a kivételnek, vagyis azoknak, akik járnak hozzám. 🙂
Nem kötelező változtatni, nem kötelező megváltozni, de hozzám járni sem; meg aztán, felesleges is, ha változtatni nem akarnak.
Sokfélék vagyunk, és ez rendben is van.
Az egészség és a boldogság is döntés kérdése, elhatározás, és elkötelezettség kérdése. Döntse mindenki belátása szerint, mert a szabadakarat joga mindenkinek jár.
Másik kérdés az, hogy van, aki, bár azt teszi, amit akar, nem érzi magát jól. Ebben az esetben bűn visszautasítani a változást. Bűn, elsősorban, magával szemben.
Nem állítom azt, hogy a javaslataim az egyetlen megoldás. Viszont, azt tudom minden bizonyosággal állítani, hogy nálam beváltak; én egészséges vagyok és jól érzem magam a bőrömben, az életemben, a világomban.
Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy nálad is beválnak a javaslataim, de egy próbát megéri; illetve, a tapasztalataim alapján, mindig arra törekszem, hogy mindenki számára szabott megoldásokat találjam meg, meghozzá közösen.
Miért közösen?
Mert csak akkor lehet eredményes a kezdeményezés, ha a gyógyulni vágyó aktívan vesz részt a saját gyógyulásában; akarnia kell és tenni is érte, mert a gyógyulás róla szól; ahogyan az élete is.
Rajta múlik!
Én csak eszköz vagyok!
döntés, elhatározás, elkötelezettség, az-életed-rólad-szól, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
