Mindenki harcol: magával, másokkal, mindenkivel és minden ellen.

Hogy miért harcolunk?

Félelemből!

Egyszerűen védekezzünk; védünk az elméleteinket, az elképzeléseinket, a véleményünket, az “igazságunkat”, és az érdekeinket.

Féltünk magunkat, a szereteteinket, az, amink van, és amire vágyunk, a múltban eltemetett titkainkat, a jelenben elkövetett hibáinkat, az elképzet jövőnket.

Múlik az idő és elfelejtünk hitelesen kommunikálni; szaporodnak a félreértések, bekövesednek a ki nem mondott szavak, megkeményedik a szív, elkeseredik a lélek.

Megtörténhet az, hogy elmerülünk az önsajnálatban, az “engem nem ért meg senki” érzésben, elkezdünk fulladozni, és merő védekezésből, magányra ítéljük magunkat, miközben, a szívünk mélyen, megértésre, elfogadásra, és szeretetre vágyunk.

De megtörténhet az is, hogy , a “majd meglátod, be fogom bizonyítani” ígéret mögé rejlő “bosszú” ereje lassan kimeríti a saját erőinket, és egyedül harcosként, egyre magányosak leszünk, miközben, a szívünk mélyen, megértésre, elfogadásra, és szeretetre vágyunk.

A családon belüli konfliktusok sem kivétel.

Pedig, van megoldás.

Figyelmébe ajánlom a “Hol bukik a szülő-gyerek kapcsolat” kisegítő füzetet.

 

hol-bukik-a-szulo-gyerek-kapcsolat, harcol, félelem, védekezés, kommunikáció, alexarendel

 

[mailpoet_form id=”3″]