A félelem az alap érzés; az az érzés, amely irányítja az ember életét. Minden más érzés és érzelem alárendelt kapcsolatban áll a félelemmel.

Félelemből haragszik az ember, félelemből ragaszkodik, szeret, vagy gyűlöl, félelemből dühös, vagy bánatos, félelemből irigy, féltékeny, önző, büszke, alázatos, hízelgő, félelemből hazudik, bánt, vagy öl.

A félelem minden megmagyaráz és sok mindenre feljogosít.

Érdekes módon a félelem a kapocs is. A félelmet mindenki megérti, de ha mégsem, mert más az alapja, mindenki el tudja fogadni, úgy a félelemből követett tetteket is, a félelemből született gondolatokat, érzéseket és döntéseket is. A félelem együttérzést ébreszt, gondoskodásra késztet, megértésre és elfogadásra. A félelem közelebb hozza az embereket, amennyiben tudják mitől félnek, és a félelem tárgya is közös. Amennyiben nem, egymás ellen fordulnak.

Ezért a félelem keltés a leghatékonyabb manipulatív eszköz.

Hogyan kezelni a félelemet?

Vannak anyagi, spirituális, tudományos és lelki megoldások is.

Anyagi síkon, az ember igyekszik kiépíteni és fenntartani az anyagi biztonságot. Mellékesen szólók, hogy ez az igyekezet további félelmeket generál: “vajon sikerül-e elérni az anyagi jólétet, amely biztonság érzetet kölcsönöz” és “vajon megtudom-e tartani, nem fogják megfosztani attól, amit elértem, megszereztem”, a két kérdés, amely végig fogja őt kísérni. A félelemnek ez az ideális talaj.

Spirituális síkon, egyre több elmélet kering, azzal az elvárással, hogy elfogadható és megnyugtató magyarázatot adjon az életre. A megnyugvás alapja az, hogy ki vagyunk szolgáltatva kozmikus törvényeknek, amelyek alól nehéz kibujni; itt a felelősség menteség nemi megnyugvást ad: mit tud egy halandó tenni a bolygok trükkös, követelőző és gonosz bolygok állasa ellen, vagy a családfán csüngő életfeladatok, bosszús következmények, terhelő szellemi hagyatékok ellen, vagy az előző életben saját magának megteremtett karma ellen? Dolgozik rajta egy életen át, miközben lemarad az életéről, vagy a fejét hajtja a sorsa előtt, kezében egy szilárdan alátámasztott magyarázattal, amely mentségként szolgál majd; és akkor megnyugszik.

A tudományos magyarázatok közelebb álnak az emberi elme felfogó képeségeihez. És bár a fizikai törvények tudnak önállósítani magukat, ha az ember jól ismeri  őket, akkor valamennyivel könnyebben ússza meg az erejét meghaladó  kihívásokat, a kellemetlen tapasztalatokat, a szenvedéssel járó tanításokat.

Az ember kevésbé fél, ha tudja miért történek a dolgok. A láthatatlan ellenség késszen létben tartja és hosszútávon kimeríti, és előbb-utobb megfosztja a józan gondolkodás képeségétől, és akkor, paradox módon, mindenre képes lesz, úgy jó értelemben is, de legtöbbször rossz értelemben is, a tettekről nem is beszélve.

A Lélek meg, alkalmazkodik arra, amire tanítják. Ha megtanult félelemben élni, félelemből fog teremteni, amely tény nem előnyös.

Fontos a hit. 

Ha az ember félelemben hisz, akkor félre csúszik minden.

Amikor az ember képes lesz hinni abban, hogy minden érte történik, akkor nyugszik meg valójában; akkor rátalál a békére, és a teremtés is ennek fog megfelelni.

Az emberi mivoltunkban, a legrosszabb dolog, ami megtörténhet, a halál. Amíg élünk, minden javítható. a születés és a halál közötti utón semmi se visszafordíthatatlan. Amíg élünk képesek leszünk dolgozni, utánajárni, megváltoztatni, irányt váltani, döntéseket felülírni. Ebből kiindulva kár szenvedni, összeomlani, kiborulni, belebetegedni.

Én hiszem abban, hogy minden értem történik.

Én hiszem abban, hogy az Élet rendelkezik egy magasabb rendű, ösztönösen mindent tudó intelligenciával, amely segítségével működteti magát, annak az érdekében, hogy minden a rendeltett helyére kerüljön.

Én hiszek abban, hogy az Élet egyensúlyra törekszik, mert az egyensúly az életben maradás feltétele.

Ezért, én hiszek abban, hogy az Élet legmagasabb szintű manifesztáció minőségében, képes vagyok megtalálni, és fenntartani az életben tartó egyensúlyra.

Én nem tudom, de határozottan érzem, hogy akármi történik az életemben, mindig jó helyen vagyok, mert ha én “megbukom”, akkor bukik az egész rendszer, mert a résszé vagyok.

Én érzem, hogy az Élet kompenzálni fog, ha erre szükség van, mert abban a törekvéseiben, hogy megtartsa az egyensúlyt, rólam sem feledkezhet meg; úgy ahogyan rólad sem, és mindnyájyunktól sem.

Mind ott vagyunk, ahol lenniünk kell. De ha megsem, az Élet kompenzálni fog, azzal a feltétellel, hogy nem adunk fel, és irányitásunk alatt tartunk a félelmeinket. 

félelem, élet, magyarázat, születés, halál,  biztonság, hit, alexarendel

[mailpoet_form id=”3″]