Sokan abban a hitben éltünk, és talán titokban, vagy kevésbé, reménykedtünk is, hogy 2 nem létezik: a férfi nem és a női nem.
A hitünkben megerősíthetett az a tény is, hogy minden faj a túlélésre játszik, és a szaporodás egyik feltétele a fáj fenntartásának.
Ma már 6 bejegyzett nem is létezik, és a bőség zavara elbizonytalanított minket.
Hogy van-e létjogosultsága ennek a jelenségnek?
Egy részről, senki sem gondolhatta komolyan, hogy az emberi faj lesz az egyetlen, aki nem “mutálódik”, vagyis nem alkalmazkodik a különböző és folyton változó társadalmi, szociális, gazdagsági, politikai, természeti, etc. követelményeinek.
Ez biztos, hogy még nem látjuk ennek az értelmét, és tartunk is tőle, félünk is, ezért ellenállunk is.
Jogos az ellenállás?
A megszokottság nevében, több mint valószínű biztos.
A fajfenntartás nevében, több mint valószínű biztos.
Az ember által kialakított sok oldalú rendszer szempontjából, rendszer, amelyben élünk, kevésbé biztos. Vannak érdekek, amelyek idegenek számunkra, vagy amelyekről nem tudjuk.
Másrészről, ahogyan a világháború után több volt a született fiú, mert rájuk volt nagyobb szükség, mert a háború több férfi áldozatot követelt, úgy könnyen lehet, hogy az az ösztönös Élet, Természet, Univerzum Intelligencia,- nevezd, ahogyan jól esik- most úgy döntött, hogy sokan vagyunk, és, hogy a szaporodást le kell lassítani valahogy.
Nem tudjuk, és ez megijeszt minket. Amikor nem tudjuk, és nem értjük, agresszívvá válunk, védekezünk, vagy támadunk, egymást ellen fordulunk.
Valamikor, valahogy megjelent egy szikra; a liberalizmus bekapcsolódott és most ég a tűz.
Amíg beszélni, vitatkozni, érvelni és ellen-érvelni fogunk, addigra nem is fog kialudni, sőt, nagyobb lesz a tűz, egyre jobban fog terjedni, amelynek a veszélye az, hogy sokan, és főleg a fiatalok, akik úgy érzik, hogy be kell illeszkedniük, nem feltétlenül meggyőződésből, vagy nemi identitásból, vagy nemi önazonosságból, fogják csatlakozni egyik csoporthoz/nemhez, vagy a másikhoz, hanem divatból, vagy ezért mert trendi, vagy azért, mert akarnak tartozni valahova.
Jellemző, hogy a fiatalok keresik magukat; ők nem rendelkeznek egy szilárd identitással, szellemi és emocionális profillal. Ebben az önkeresési folyamatban, a fiataloknak fontos, és nélkülözhetetlen a példa. A fiatalok gyakran keresik maguknak egy személyt, ma már egy celebet, vagy influencer-t, amelyet idealizálják, követik, imádják és akivel azonosulni akarnak.
A felelősség nagy.
Nem csak a szőlőké, a tanároké, hanem a társadalomé, a rendszerré.
Nem mindegy mit engednek meg, és mit nem. Nem mindegy, mit képviselnek, mit vallanak, mit mutatnak, mit titkolják el.
Itt már kevésbé van szó az elfogadásról, vagy arról, hogy milyen lesz a következő generáció, mert valahogy meg fogják oldani, ahogyan mi is megoldottunk a saját problémainkat. Én úgy gondolom, hogy inkább arról van szó, hogy milyen minőségben megmarad az emberi faj, ha egyáltalán megmarad. Nagy a tét!
Én abban érzem magam szerencsésnek, hogy hiszek, hogy létezik egy tőlünk független és önállóan önműködő kozmikus rendszer, amelynek mind a részei vagyunk, és, ami a legfontosabb, hiszek abban, hogy ez egy nagyon intelligens rendszer, amelynek a dolga az egyensúly fenntartása, nem csak a túlélés érdekében, hanem egy minőségi élet biztosítása érdekében is.
Ennek fényében, én kiszállok a vitából.
nemiidentitás, nemiazonosság, felelősség, tét, hit, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
