A megszokottság pihentet, jólesik, kényelmes, de kizárja a fejlődést.
A megszokottságnak megvannak a határai. Ha nem lépjünk át ezeket a határokat, változásokra nem számíthatunk.
A kérdés csak az, hogy mennyire lépjünk át őket.
Ha nem vagy adrenalinfüggő, akkor ne nagyon, mert idő előtt megijedsz, és megrekedsz, úgy valahogy két világ között.
Ha nem vagy adrenalinfüggő, akkor elfáradsz idő előtt, mielőtt elérnél a célodat, ami nem szerencsés az önbecsülés szempontjából. Elveszítheted a hitet magadban, és a képeségeidben, ami meggátol a további próbálkozásaid során, és el is riaszthat a további próbálkozásoktól is.
Ha nem vagy adrenalinfüggő, akkor ne engedj másoknak, hogy próbára tegyenek, ne akard mérettetni magad, ne akard bizonyítani, ne akard megfelelni, mások tempóját átvenni.
A fejlődés egyedi, és türelmet, és kitartást követel. Ha elfogy a kitartásod, mert elfáradsz, vagy megijedsz, akkor a célod bukásra van ítélve.
A fejlődéshez át kell lépni a komfortzónád határaidat, de haladj lépésről lépésre, mert attól függetlenül, hogy el kell hagyni a komfortzónádat, neked jól kell érezni magad abban, amit éppen csinálsz.
Paradoxnak tűnik, de a komfortzónád kívül is kényelmesen kell érezni magad, ha sikerrel akarsz járni.
Ne hagy magad rábeszélni olyan őrültségekre, amelyek nagyon messze állnak tőled. Könnyen lehet, hogy megszokod, de sok örömöd nem lesz benne. Szíved mélyen tudni fogod, hogy túl sok, hogy nem te vagy, hogy nem passzol hozzád, hogy olyan dolgokat erőszakolták magadra, amelyek lassan kiszívják az erődet, apasztják a tartalékjaidat, kimerít.
Lépj át a saját határaidat, de ésszel, és könnyű szívvel, örömmel és saját meggyőződésből, és akkor a fejlődés, a haladás nem egy folytonos kemény harc lesz, hanem egy izgalmas utazás, amely gazdagítja az életedet, megfűszerezi azt, új szint, aromát és ízt kölcsönöz neki.
Haladj, és fejlődj, de saját tempóban, mérlegelve az erődet, a lehetőségeidet, az ismereteidet, a képeségeidet, hogy megtarthass a jó kedvedet, és az életöröm érzést, mert az életed rólad szól.
komfortzóna, határok, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
