Taposott vagy taposó?
A taposók egyre vehemensen taposnak.
Mivel magyarázható el?
Azzal, hogy a többség már erős öntudattal rendelkezik, már tudja mit akar, honnan indult el és hova szeretne eljutni.
A harc élesedett és egyre kegyetlenebb, mivel a taposottak és a taposók tábora kölcsönösen erősítik egymást.
Azon túl, szükségük van egymásra: a taposottnak szüksége van valakire, aki megtapossa, a taposónak szüksége van valakire, akit megtaposhat.
A megoldás nem az, hogy szabadítsuk fel a világot a taposóktól vagy felerősíteni annyira a taposottakat, hogy vegyék át a taposók helyét.
Én a megoldást a mértékletességben látom.
Mindenkinek jogában áll érvényesülni, megvalósítani önmagát, azzal a kiegészítéssel, hogy bár az ellenkezőjét hangoztatják, a cél nem szentesíti az eszközt; azzal a kikötéssel, hogy tartsák szem előtt azt, hogy mindenkinek jogában áll védenie önmagát, az érzelmi és testi épségét, az önállóságát, a szabadságát.
Ami a taposottakat illeti, az engedelmességnek, amelyet akármilyen emberhez méltó nemes megfontolásból is gyakorolják, megvan a határa.
A határ az egészséges Ego tudat és annak érvényesítése, a saját önmegvalósítása érdekében.
Ezt úgy is lehet művelni, hogy csendes, hideg háború jelleggel, tisztázzuk az erőviszonyokat, és folyamatosan korrekciókat végzünk, amelyeknek a célja a határok sértetlenségének a védelme.
De nevezhetjük ezt a háborút játéknak is; az erők játéka, az érzelmek és a gondolatok játékának, az elmék, az intelligenciák játékának, amelynek eredményeként játékosan tanulunk, fejlődünk, megerősödünk.
Ha harcolsz, ha játszol, tedd meg úgy, hogy ne sérülj meg és másoknak se okozz sérüléseket.
Ha harcolsz, ha játszol, tedd meg tisztességesen, betartva az írott és íratlan szabályokat.
Ha harcolsz, ha játszol tedd meg méltósággal és önmagad és mások iránti tisztelettel.
Ezzel tartozol magadnak, a lelki békédnek, annak aki vagy és annak is aki lenni szeretnél!
