A tudáshoz kapcsoljunk a biztonságérzetet. Biztonságban érezünk magunkat ha tudunk, mi, hogyan és miért történt, történik, vagy történi fog az, amitől tartunk.

A mozgató rugó a félelem.

A megoldás nem az, hogy mindent tudjunk, hanem az, hogy megtanuljuk kezelni a félelmeket.

A tudás elfogadás, megállapodás, kompromisszum kérdése, és nagyon relatív. Amit ma tudunk, holnap másképp lesz. Mert a tudomány is halad.

Mégis ragaszkodunk a címkékhez, a kategóriákhoz, a diagnózishoz, miközben címkézünk, kategorizálunk és diagnosztizálunk, megfeledkezve arról, hogy ezek a megállapítások csak pillanati, és csak addig igazak, amíg nem fedezünk fel új „tényeket”, amelyek megint pillanati, amelyek újra változni fognak, amelyek elavulnak.

Sok mindent nem is tehetünk, mert az elme hasonlítás alapján igazodik. De ha megváltoznak az alapfogalmak, akkor megint ott tartunk, hogy semmit se tudunk, és kezdünk újra félni. És kezdődik minden elölről.

Kevés a színvak van a világon, és maguktól nem veszik észre, hogy nem úgy látnak, mint a többség, ami azt jelenti, hogy ők meggyőződéssel, és joggal is hiszik el, hogy a világ szürke árnyaltakban pompázik. Számukra, mi vagyunk a „betegek”.

A színtévesztők száma sem olyan nagy. Aztán velük lehet vitatkozni, mi milyen színű. És mindkettőtöknek lesz igaza.

A színvakok és a színtévesztők kaptak egy diagnózist, meg egy címkét is, amely alapján az emberiség többi tagja egészségesnek titulája magát. Megvizsgáltunk, megfogalmaztunk, megegyeztünk, és ez már igy marad. Miközben könnyen lehet, hogy a világ színtelen, és csak a felületek visszatükröző képesége határozza meg a szinükét, amely akár anomáliának is tekinthető, vagy legalább hiányoságnak.

De mi fog történi, ha megfordul az arány? Ki lesz a beteg, és ki lesz az egészséges?

Mindig is hangoztattam, hogy nem tudhatunk mindent, de erre nincs is szükségünk, mert mindig is tudni fogunk azt, ami éppen kisegíthet.

Nem tudni kell, hanem érezni.

Társadalmi konstrukciókban élünk, és ehhez kellenek a közös fogalmak.

De amikor a saját életünkről van szó, arról, ami a privát szféránkat határozza meg, arról, ami a haladásunkat, a hiteles kiteljesedésünket határozza meg, akkor elég érezni.

tudás, érezni, félelem, biztonságérzet, alexarendel

[mailpoet_form id=”3″]