Egyre nagyobb teret hódít a meditáció, mint feszültségoldó és teremtési gyakorlat.
A meditáció lényege: kiüríteni az elmét és a lelket minden számukra ártó gondolatoktól, illetve érzelmektől, hogy időt nyerjen a szervezet a regenerálódására.
Az elme és a szív működését nem lehet megállítani, de le lehet csökkenteni az ingerek számát, azzal, hogy a tudatosan a meditáció célját szolgáló gondolatokra és érzelmekre fókuszálunk.
Viszont.
A meditáció követel bizonyos feltételeket: idő, csend, megfelelő környezet és hangulat.
A meditáció során létrejön egy virtuális világ, ahol minden rendben van, ahol béke, szeretet, biztonság, öröm és boldogság van.
Kellő gyakorlattal, a virtuális világban elért eredmény átkerül a valóságban- idővel megnyugszik az elme, a lélek, a meditációt végző személy kevésbe feszült lesz, elégedettebb, kevésbe ingadozó lesz a lelki állapota, egészségesebb gondolatokkal büszkélkedhet, jobb lesz a stressztűrő képessége, ezért többet is fog tűrni, elbírni, elfogadóbb lesz, ezért többet enged, könnyen tovább lép, jobb lesz az alkalmazkodási képességé, ezért javul a reakció, es a válaszidő, ami által javul megoldó képessége, ez által az élete minősége is.
Széles az eredmények skálája, attól függően, hogy mi volt a kitűzött cél.
Természetesen, a meditációt ismételni kell, bizonyos gyakorisággal, az elért eredmény fenntartása érdekében, mivel az eredmény véletlenül sem lesz örök.
Miért nem?
Egyrészt, azért mert közben élünk az életünket, nő az inger száma, változik az ingerek minősége, ami egy más megközelítést kíván, ha meg akarjuk feldolgozni, beépíteni, hasznosítani.
Másrészt, azért mert az elme, és a lélek, ahogyan a szervezet is, következetes támogatást igényel, ahhoz, hogy fenntartson az optimális működését.
Harmadrészt, azért mert szükség van emlékeztetésre, amely hiányában a működés lelassul; az elme, a lélek, ahogyan a szervezet, és a test is igyekszik kímélni magát; folyamatos edzésre van szüksége, hogy “formában maradjon.”
Ebből azt következik az, hogy a meditációt, mint akármilyen más gyakorlatot is, érdemes megismételni.
Én erre találtam magamnak egy alternatívát. Az előnye: a valóságban történik, ugyanazok eredményekkel.
Arra, hogy kiürítsem az elmémet és lelkemet, igyekszem jelenben lenni, miközben végig tudatosítom magamban az adott jelen mind pillanatát.
Fontos, hogy olyan tevékenységeket válasszam, amelyek megragadnak, amelyekben belefeledkezem, amelyekben benne van a testem, lelkem.
Ha éppen azt csinálom, amire kedvem van, amikor kedvem van, nem nehéz fenntartani a fókuszt, miközben kizárom minden más gondolatot, érzést, amely nem akkor- és odavaló. Közben pihen az elme, pihen a lélek; regenerálódik, feltöltődik, új erőre kap.
A másik előny annak, hogy aszerint választom a tevékenységet, hogy éppen mi tenne boldoggá, az, hogy megfelelő szinten tartom a rezgésszintemet, másszóval, szoktatom a lelkemet az örömre, az elmémet az engem szolgáló gondolatokra.
Miért fontos szoktatni a lelkünket az öröm érzésére?
Mert követelni fogja, úgy, minden esélyem van arra, hogy örömteli történteket vonzzak az életemben.
Én úgy “meditálok”; az életem egy “meditatív állapot”, a “meditáció” maga az életem, a valóság. Ez az, amit én tudatoságnak nevezem.
Én nem egy virtuális világban, lótusz ülésben, felhomályban, vagy gyertyafényben, illóolajok felhőkben, vagy hajnalban egy távóli és csendes helyen, elszakadva a külvilágtól, élem meg az örömöt, a békét, a nyugalmat, az elégedettséget, a szabadság és biztonság érzetemet, hanem a valóságban, abban, amit éppen csinálom, függetlenül attól, hogy táncolok, festek, mosogatok, sétálok, hintázok, fürdök, bevásárlok, olvasok, tanulok, írok, beszélgetek, napozok, porszívózok, elmosok, etc.
Mi a trükk?
Az, hogy attól függetlenül, hogy mit csinálom éppen, megkeresem benne azt a valami, ami örömöt okoz, és végig ráfokuszálok; nem engedem el, végig tudatosítom magamban az érzést; tudatosítom magamban, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy megtehetem azt, ami éppen megtehetem; tudatosítom magamban az eredményeket is; végig tudatosítom magamban a környezetet és a körülményeket, amelyek hatására érzem az örömöt, a boldogságot, a szabadságot, a biztonságot.
A végén megünneplem magamat azzal, hogy véletlenül sem felejtem el dicsérni magamat, a képességeimet, a döntésemet, a kitartásomat, azt, amit elértem, amit teremtettem.
Későbbiekben, akármikor szemem elé kerülnek az eredmények, újra megélem az utat és az utón megtapasztalt érzéseket. Sőt, tudatosan megkeresem őket, ezzel megnyújtva az adott lelkiállapotot.
Hogy ismételni kell a gyakorlatot?
Minden örömmel!
Tele vagyok ötletekkel, amelyeket alig várom megvalósítani. 🙂
a-meditacio-maskepp, elme, lélek, gondolatok, érzelmek, fókusz, tudatosság, öröm, jelen, jelenben-lenni, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
