Vannak kötelezettségeink és arra tanítanak, hogy prioritást élveznek.
Az emberek feszültségben élnek és bűntudattal, ha nem sikerül elvégezni az általuk, vagy mások által kijelölt feladatokat.
Elvégezendő, megoldandó, megvalósítandó feladatokból áll az életünk. Az életfeladat a top feladatunk.
De miért lenne az feladat?
Lehetne maga az élet, “feladat” nélkül.
Ne tekintsd az életedet feladatnak. Tekintsd az életed esélynek, kitüntetésnek, ajándéknak. Légy hálás és őrülj az ajándékodnak- “ajándék lónak ne nézd meg a fogát”, hanem fogadj el és a velejáró kihívást is.
Hogy az élet nem tökéletes?
Kétlem!
Mi nem vagyunk azok.
Az Élet örök, az Élet megtalálta az egyensúlyt, amely által képes gyógyítani és fenntartani önmagát; az Élet, köszönjük, jól van; az élet szép, az élet él, az Élet megéli a pillanatait, átadva magát a Létezés törvényeinek, amelyekkel összhangban él.
Az ember kevésbé tökéletes. Az embernek van és lesz mit tanulnia. Az ember maradjon szerény, és figyeljen; vegyen példát és úgy éljen, hogy igyekezzen megteremteni az összhangot magával, másokkal, a Természettel, az Élettel, a Létezéssel.
Nem az Élettel van gond, hanem az életünkkel.
Az életünk az emocionális válaszunk az Életre, amely szubjektív reakciókon alapszik; az életünk , és annak szakaszai, az Élet saját interpretációja egyike.
A jó hír benne az, hogy rajtunk múlik; érezd másképp és megváltozik az életed.
Felejtsd el a feladatokat.
Hogyan?
Akármit teszed, ne tekintsd annak. Találd benne az a valami, ami megváltoztatja a tevékenységed minőségét; ne feladat legyen, hanem élvezhető, hasznos, téged szolgáló tevékenység.
Saját pár, a mindennapokon használt praktikákat, gyakorlatokat szeretnék megosztani veled, abban a reményben, hogy találsz benne hasznosat is, vagy inspirálnak téged arra, hogy saját praktikákat alakíts ki magadnak.
Amikor takarítok, azt képzelem, hogy a testemet, az elmémet és a lelkemet is megszabadítom szennyeződésektől, az ártó és felesleges tehertől.
Amikor rendet rakom, azt képzelem, hogy rendet rakom az életemben, hogy behozom az életembe a tisztaságot, az átláthatóságot.
Amikor tanulok, azt képzelem, hogy az elmém megpihen, félretéve minden más gondolatot, fókuszálva az adott szellemi tevékenységre.
Amikor, bevásárolok, jól időzítem: legyen kellemes az idő, legyen időm, ne kelljen sietnem, lehetőség szerint biciklivel megyek, és zenét hallgatom közben; legyen időm körül nézni az utamon, megcsodálni az épületeket, látni az embereket, csodálni a fák, a virágok illatos szépségét; ha úgy találom, megállok, hogy közelről szemlélhessem azt, ami a szívemet megérintette, megmozgatta, megmosolyogtatta.
Amikor vasalok, elképzelem azt, hogy kisimul a bőröm- megfiatalodom:), és vele együtt az életem is; azt képzelem el, hogy bukkanók és akadályok mentes az életem.
Amikor mosogatok, azt képzelem el, hogy minden bennem lévő feszültséget kimosom a testemből, a lelkemből.
Amikor sportolok, azt képzelem el, hogy megerősödöm, és megfiatalodom, és teszek azért, hogy megőrizhessem a testi és a szellemi rugalmasságomat is.
Amikor táncolok, megünneplem az Életet és az életemet is.
Amikor eszem, a lelkemet is táplálom.
Amikor festek, színessé teszem az életemet.
Akármit is teszel, lásd benne azt, ami örömöt szerezz neked; keresd meg benne az, ami számodra kellemes és szép; keresd meg benne azt a valami, ami által több leszel, és akkor már nem feladat lesz, hanem olyan tevékenység, amelyet örömmel végzel, mert boldoggá tesz.
Nincs életfeladatunk, hanem életünk; és abból csak egy, a maga sajátosságában, a maga egyedi megoldásokkal. Elettünk van, és az életed Te vagy, téged képvisel; következésképpen, az életed rólad szól; nem másokról, nem elvárásokról, nem feladatokról.
Szerintem!
van-egyaltalan-elet-eladatunk-eletfeladat-kotelezettseg-prioritas-az-elet-rolad-szol-alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
