Mindig is tudtam, és rendszeresen kaptam a megerősítéseket, miszerint a nagyanyám nagy tisztelettel bánt saját magával.

Például, amikor reggelizett, ebédelt vagy vacsorázott, mindig megadta a módját: szépen megterített asztal, gondosan válogatott színekkel és, ha volt, egy friss virágszál. Soha nem ült le asztalnál úgy, hogy a megjelenés hanyag lett volna. Amikor étkezett, nem csak a testét táplálta, hanem a lelkét is: öröm csillogott a szemében, mosoly táncolt az ajkain, elégedettség érzését simogatta arcát. Ezzel az étkezés előtti rituáléval, befogadó állapotba hozta magát: befogadta a színeket, az ízeket, az illatokat, amelyeket magában zárta és a következő étkezésig, egy kellemes, békés, harmonikus hangulatban töltötte el, azzal a meggyőződéséből táplálkozva, hogy az élet szép és bőkezű.

A mai, bár közhelyesen hangzik, de tagadhatatlanul rohanós világban, elfelejtettünk táplálni a lelkünket. Eszünk, de nem táplálkozunk. Elfelejtettünk örülni az egyszerű pillanatoknak. Elfelejtettünk kiszínesíteni a visszatérő, megszokott pillanatokat. Minden rutinévá válik.

A rutinnal semmi baj; kímélő hatással rendelkezik; de attól nem kell feltétlenül unalmasnak is lennie.

Például, amikor vetetünk az ágyat, vegyük észre az ágynemű színeit, a frissességét, kellemes tapintását; amikor mosakodunk reggel, vegyük észre azt, ami a szépségünket táplálja; amikor elindulunk dolgozni, figyeljük meg az út szépségét; a számunkra megszokott útnak is megvan a saját élete: minden nap más; más embereket látni, bár lehetnek a tegnapiak, de egy nappal később, több lették mint tegnap voltak; más lesz a fénye; az épületek különböző arcukat mutatják, attól függően, hogy éppen süt a nap, vagy nem, vagy, hogy mennyre; szinte érezni az épületek hangulatát: a perzselő napon, ellustulnak, elcsendesednek, visszahúzódnak; a kellemesen simogató napsugarastól, életre kellenek, élénkebbek lesznek a színei, életteli a látványuk; ha makacs felhők állják a nap útját, akkor megjelennek az érzelmek, a fény-árnyék játékában rejtelmes és változatos oldalukat mutatják meg; ha a felhők kiengedik magukból a felgyülemlett az esőcseppeket, akkor az épületek felfrissülnek, megtisztulnak; ha hópelyhek hullanak az égből, meseillő képpé változnak.

Ami megszokott nem lehet unalmas. Mert a megszokott sem, egy statikus jelenség; folyamatosan változik. Csak észre kell venni. Gyakorolni kellene a tudatosságot, a megfigyelést, miközben higgyük el, hogy megérdemeljük.

Megérdemeljük az örömet, a boldogságot, a békét, a tiszteletet és a szeretetet.

Nem is annyira kell keresni, hanem figyelni, mert ott van az öröm, a boldogság, a szeretet és a béké a Létezés minden megnyilvánulásaiban.

Csak észre kell venni!

Nem csak a testünket, hanem a lelkünket is tápláljuk.

Feliratkozom az oldalra

Workshopok

Elmetréning

Irányítani akarok

Megszabadulok a stressztől

www.alexarendel.hu

FB: Alexarendel

a-rutin-nem-feltétlenül-unalmas, megszokott-út, rutin változás, öröm, boldogság, béke, szeretet, megérdemled, megfigyelés, tudatosság, alexarendel, workshopok

close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.