A spirituális utak mindig is az engedelmeskedésről szóltak; olyan eszközök voltak, és vannak, amelyek segítségével tudtak megnyugtatni, és irányítani a tömegeket. A tanitások az elfogadásról, a befogadásról, az alázatról, a szerénységről, az elengedésről és engedelmeségről szóltak.
És bár ma egy kicsit megváltozott az alapélv, a fő elem még mindig a “hogyan kezeljük jól” a dolgokat. Több teret kapott az Én, az Én-idő, az önbecsülés, önértékelés fontosága, a “megérdemlem” felhívás, de ugyanakkor a legtöbb meditáció, a kollektív spirituális szeánszok arról szólnak, hogy változtass a látásmódodon, ahhoz, hogy képes legyél elfogadni és befogadni azt, amit nem feltétlenül tesz boldoggá.
Jo tudni jól kezelni a dolgokat, de egy ponton túl analog a meneküléssel. Elismerem, hogy könnyebb, mint szembe szállni, ellenszegülni, tagadni, megoldásokat találni és változtatni. De ilyenkor eszembe jut egyik kedvenc mottóm: “A hajó a kikötőben van a legnagyobb biztonságban, de nem arra építettek.”- Seneca.
Meg aztán, nem mindig igaz, hogy a világon, a környezeteden, másokon nem tudsz változtatni, csak önmagadon. Mindent lehet jobba tenni, nem csak magadat. Arról szól a kölcsönös tanítás, és ebben rejlik a tanitások erejét: hogy a gyakorlatba ültetve őket, megváltozhatjuk a világot is.
Én elismerem, hogy a spirituális irányzatok igyekeztek teremteni a békét és azt fenntartani, de egyéni szinten sok lemondással járt. Amikor arra tanítanak, hogy másképpen kell látni, érezni, gondolkodni, mint, ahogyan szoktál, egy bizonyos ponton túl már nem tanításról szólnak, hanem nevelésről: légy az a valaki, aki beleillik az élképzelésükbe, aki beilleszkedik, aki csendesen lemond saját magáról.
A spirituális irányzatok arra tanítanak, hogy tűrjük, és engedjük, mert megváltoztatni ritkán tudjuk, de megtanulhatunk kezelni a történteket.
De eljön az a pont, amikor az ember már nem akar kezelni a dolgokat, hanem változtatni rajtuk.
Vannak dolgok, amelyeket nem lehet kezelni úgy, hogy hosszútávon ne okozzanak kárt. A dolgok megfelelő kezelése tudatosságot igényel, vagyis folyamatos megfigyelés és egy nagy adag önkontrollt. Előbb-utobb belefárad az ember, kimerül.
Vannak prioritások az ember életében, amelyek ritkán egyeznek a tömegével, az adott rendszerrel. Fogadjuk el, hogy léteznek azok a külső hatások, amelyeket az ember már nem akarja csak jól kezelni, mert van, hogy nem akar már kompromisszumot kötni saját magával, mert csak akkor leli a hiteles békéjét, ha azonos önmagával, azzal, ami igazán érezz.
Természetesen a helyzetek nem feketék, vagy fehérek. Az árnyalatuk megengedni eldönteni, hogy kezelni akarjuk őket, vagy megváltoztatni azokat a helyzeteket, amelyek már nem szolgálnak jól.
Az élet megtanított mindenkit, hogy igen is, vannak dolgok, amelyeket változtatni nem tudjuk, és talán nem is lehet, mert valahogy törvényszerűek. Ilyenkor jól jönnek a spirituális irányzatok tanitásai. De vannak, amelyeken lehet. És akkor tegyük is meg.
jól-kezelni, tanitások, változás, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
