Hogyan bocsássunk meg másoknak?
A #megbocsájtás nem arról szol, hogy mindig hagyunk a másikat megúszni.
A megbocsájtás nem zárja ki azt, hogy kiállunk az igazságunk mellett.
A megbocsájtás nem zárja ki azt, hogy harcoljuk azért, hogy a történet ne ismétlődjön meg.
És bár vannak elméletek, amelyek azzal próbálnak ösztönözni a megbocsájtásra, hogy csak egyszerűen engedjük el, felejtsük el, lépjünk tovább, ha nem szeretnénk kockáztatni a bosszúállás, vagy az elégtétel vádakat, én azt állítom, hogy a kettő nem ugyanaz.
De akkor mit is jelenthet a megbocsájtás?
Az őszinte, hiteles megbocsájtás az őszinte és hiteles megértésből fakad.
Azt a történetet el tudunk engedni, amelyeknek megértettünk az eredetét; hogy milyen inditatásból, milyen okból és milyen céllal követték el azt, ami számunkra fizikai, anyagi, szellemi vagy érzelmi kárt okozott.
A #megértést által el tudunk fogadni a történet létjogosultságát.
A történek megítélésében nem magunkból kell elindulni.
A cselekedetek mindig ember függő, egyéni érzelmi motivációkból és megfontolásokból erednek.
Ennek a ténynek a megértése segít a fajdalmunk éhintésében, ez ez által vezethet a megbocsájtásra.
Mert amíg fáj, nehéz lesz megbocsájtani!
A fajdalom megélése is egyedi és egyén függő az, hogy mire reagálunk egy fájdalmas érzéssel.
Vitatkozni, érvelni felesleges, mert a másik soha sem fogja megérteni a mi fájdalmunkat, azt, hogy mivel bánthatott, és nem azért mert nem látja az okozott kárt, hanem a fájdalmunkat nem tudja átélni, ez által megérteni és elfogadni sem.
Gondolkodhatunk azt is, hogy akkor mindenki fókuszálhat arra, amit szeretne elérni, nem törődve a következményekkel, mivel nem igen tartozunk felelősséggel azért, hogy a történet “áldozatai” hogyan reagálják le a cselekedeteinket.
Nem tagadom, ez egy járható út is lehetne, ha nem lennék arról meggyőződve, hogy az Ember többre hivatott, elsősorban arra, hogy #emberséges legyen.
Az önmegvalósítás alapja az, hogy elérjük azt, ami egésszé, teljessé tesz, amitől boldognak érezzük magunkat.
Viszont, én, személy szerint, nem hiszek abban, hogy a cél szentesíti az észközt.
Az eszközöket mindig úgy kell megválogatni, hogy, anélkül, hogy lemondanánk a vágyainkról, a terveinkről, elsődleges feladatunk az legyen, hogy se másoknak, se másokban, de magunknak, és magunkban sem okozzunk semmilyen jelegű kárt.
Ha erre képesek lennénk, akkor az a kérdés, hogy hogyan bocsássuk meg másoknak, már nem is lenne kérdés.
Addigra, igyekezzük megérteni, ahhoz, hogy el tudjuk engedni, de a lehetőségeken és etikai és morális határokon belül ne hagyjuk a másikat megúszni, abban a reményben, hogy megtanulhat valamit, hogy legközelebb több figyelmet fog szentelni a tudatosan, vagy nem tudatosan kiszemelt “áldozataira”.
Már ezzel is tehetünk egy lépést egy jobb világ felé.
Magunk felé, egy saját jobb élet felé azzal, hogy megbocsájtunk!
FB: Alexarendel
#megbocsájtás #megértés # #motiváció #fájdalom #áldozat #azembertöbbrehivatott #acélnemmentesítiazeszközt
