Hogyan bocsássunk meg másoknak?

A #megbocsájtás nem arról szol, hogy mindig hagyunk a másikat megúszni.

A megbocsájtás nem zárja ki azt, hogy kiállunk az igazságunk mellett.

A megbocsájtás nem zárja ki azt, hogy harcoljuk azért, hogy a történet ne ismétlődjön meg.

És bár vannak elméletek, amelyek azzal próbálnak ösztönözni a megbocsájtásra, hogy csak egyszerűen engedjük el, felejtsük el, lépjünk tovább, ha nem szeretnénk kockáztatni a bosszúállás, vagy az elégtétel vádakat, én azt állítom, hogy a kettő nem ugyanaz.

De akkor mit is jelenthet a megbocsájtás?

Az őszinte, hiteles megbocsájtás az őszinte és hiteles megértésből fakad.

Azt a történetet el tudunk engedni, amelyeknek megértettünk az eredetét; hogy milyen inditatásból, milyen okból és milyen céllal követték el azt, ami számunkra fizikai, anyagi, szellemi vagy érzelmi kárt okozott.

A #megértést által el tudunk fogadni a történet létjogosultságát.

A történek megítélésében nem magunkból kell elindulni.

A cselekedetek mindig ember függő, egyéni érzelmi motivációkból és megfontolásokból erednek.

Ennek a ténynek a megértése segít a fajdalmunk éhintésében, ez ez által vezethet a megbocsájtásra.

Mert amíg fáj, nehéz lesz megbocsájtani!

A fajdalom megélése is egyedi és egyén függő az, hogy mire reagálunk egy fájdalmas érzéssel.

Vitatkozni, érvelni felesleges, mert a másik soha sem fogja megérteni a mi fájdalmunkat, azt, hogy mivel bánthatott, és nem azért mert nem látja az okozott kárt, hanem a fájdalmunkat nem tudja átélni, ez által megérteni és elfogadni sem.

Gondolkodhatunk azt is, hogy akkor mindenki fókuszálhat arra, amit szeretne elérni, nem törődve a következményekkel, mivel nem igen tartozunk felelősséggel azért, hogy a történet “áldozatai” hogyan reagálják le a cselekedeteinket.

Nem tagadom, ez egy járható út is lehetne, ha nem lennék arról meggyőződve, hogy az Ember többre hivatott, elsősorban arra, hogy #emberséges legyen.

Az önmegvalósítás alapja az, hogy elérjük azt, ami egésszé, teljessé tesz, amitől boldognak érezzük magunkat.

Viszont, én, személy szerint, nem hiszek abban, hogy a cél szentesíti az észközt.

Az eszközöket mindig úgy kell megválogatni, hogy, anélkül, hogy lemondanánk a vágyainkról, a terveinkről, elsődleges feladatunk az legyen, hogy se másoknak, se másokban, de magunknak, és magunkban sem okozzunk semmilyen jelegű kárt.

Ha erre képesek lennénk, akkor az a kérdés, hogy hogyan bocsássuk meg másoknak, már nem is lenne kérdés.

Addigra, igyekezzük megérteni, ahhoz, hogy el tudjuk engedni, de a lehetőségeken és etikai és morális határokon belül ne hagyjuk a másikat megúszni, abban a reményben, hogy megtanulhat valamit, hogy legközelebb több figyelmet fog szentelni a tudatosan, vagy nem tudatosan kiszemelt “áldozataira”.

Már ezzel is tehetünk egy lépést egy jobb világ felé.

Magunk felé, egy saját jobb élet felé azzal, hogy megbocsájtunk!

Feliratkozom az oldalra

Workshopok

Elmetréning

Irányítani akarok

Megszabadulok a stressztől

www.alexarendel.hu

FB: Alexarendel

#Reiki  #Kabbala

www.alexarendel.hu

FB: Alexarendel

www.comewithus.eu

FB: ComewithusIC

#Alexarendel

#megbocsájtás #megértés # #motiváció #fájdalom #áldozat #azembertöbbrehivatott #acélnemmentesítiazeszközt

close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.