A #WHO (EgészségügyíVilágszervezet) szerint: “Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota,és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.”
A fő probléma az hogy a többség megvárja a #betegséget, hogy figyelmeztesse arra, hogy nem #egészséges.
Az ember igyekszik: elmegy rendszeresen fodrászhoz, manikűröshöz, kozmetikushoz, tisztálkodik és naponta kétszer fogat mos és azt gondolja, hogy megtett mindent a testi, lelki és szociális állapota érdekében.
A #páciensek arról szoktak panaszkodni, hogy nem értik meg hogyan történhet az, hogy ott tartanak ahol; hirtelen alakult a betegség, ellőtte semmi bajuk nem volt.
Ez nem igaz. Voltak #panaszok, #tünetek, csak nem vették figyelembe. A panasz, a tünet még nem betegség ,hanem egy #segítségkiáltás; a szervezet jelez, hogy kezd elfáradni, alul-működni, hogy valamiből sok már, másból viszont kevés; egyszerűen figyelmeztet, hogy változtatni kell valamin.
De ki szeret változtatni?
A biztonság igényünk tolja a megoldást.
A megszokottság, a rutin kielégíti ezt a szükségletét.
A gond ott kezdődik, amikor az ember azt hiszi hogy a változtatás egyenlő a rutin elvesztésével és ezáltal a biztonság érzet elvesztésével is.
Pedig változtatni azt jelenti, hogy új #rutint kell bevezetni.
Egyáltalán nem veszélyezteti a biztonságát, ill. annak érzetét.
Azt mondják a gyakorlat teszi a mestert.
A változtatás csak gyakorlat kérdése.
Elhatározás, elkötelezés és cselekvés kérdése.
Egy idézet jut eszembe: “Vess el egy gondolatot és szót aratsz.Vess el egy szót, és cselekvést aratsz.Vess el egy cselekvést,és szokást aratsz. Vess el egy szokást, és karaktert aratsz. Vess el egy karaktert, és beteljesedést aratsz.”
Visszatérve, nem gondolom, hogy okos megoldás, hogy csak akkor kezdjen valaki fogat mosni ha már kezdenek kiesni a fogai.
És mégis ez történik: csak akkor keres #orvost, #természetgyógyászt ha már kialakult egy betegség.
Nem baj az. Soha nem késő változtatni. Akkor lett érett rá.
De kérdezem én: nem lenne jobb el sem jutni odáig?
Nem lenne jobb olyan kapcsolatot teremteni a testemmel, hogy amikor hozzám szól és segítségemet kéri, panaszok, tünetek formájában, meghallgassam, halljam is és segítsek is neki?
A testem a lelkem otthona. Miért nem szentelhetek neki annyit figyelmet mint amennyit a háznak amiben élek?
Ha nem viszem ki a szemetet minden nap, vagy minden nap csak egy részét viszem ki, a végén el kell költöznöm a saját házamból. A lélek se szívesen lakik egy elhanyagolt testben; és jön a betegség; és a páciens meglepődik, hogy milyen hirtelen történt.
Nem volt az hirtelen! Egyszerűén a lélek, már felháborodásában drasztikus figyelmeztetéshez folyamodik mert már a lélek is megbetegedett, nem érzi jól magát, diszharmónia alakult ki mindkét síkon. Ebből alakulnak ki a problémák szociális síkon is: gondok otthon, a gyerekekkel, a barátokkal, a párjával, a munkahelyén a főnökkel, a kollégákkal és tudnám sorolni. És már a testi, lelki és szociális állapot már régen nem felel meg az egészség feltételeinek.
Mi lenne a #megoldás?
Számtalan elmélet születik nap mint nap: #diéták, #kiegészítők, különböző technikák, meditációk etc.
Lehet is #meditálni, csak hogy kiemeljek egyet belőlük, semmi baj vele, sőt. De nem biztos, hogy ha lótusz ülésben elmeditálnom az életemet meg is oldja azt?
Csend lesz és nyugalom, konfliktus egy szál se, de vajon erről szól az élet?
Jut eszembe egy másik idézet: “A hajó a legnagyobb biztonságban a kikötőben van, de nem arra építették”.
Az ember se arra született, hogy lótusz ülésben élje az életét, elvonultan valahol a hegy tetején. Mert akkor a meditáció is csak egy menekülés.
Viszont, a #meditáció egy eszköz ahhoz hogy jobbá tegyem az életem, és nem egy alternatíva a nem kívánt életemhez.
Visszatérve, én úgy gondolom, hogy a megoldás az elhatározás, hogy mától új rutint vezetek be az életembe, végre cselekszem.
Akinél még nem alakult ki betegség azt ajánlom hogy hetente egyszer járjon masszőrhöz, 2 hetente egy szabadon választott wellness #masszázsra 6 havonta csontkovácshoz, 2 szer évente vegyen 2 #talpreflexológiai kezelésekből álló kúrát.
Ez mind kiegészítve kellő tudással és figyelemmel a #mozgás és #táplálkozás kialakítására. Ha már kialakult a betegség addig kell a kezeléseket igénybe venni, amíg nem áll vissza az egészség.
Hogyan tudok én segíteni?
Testi síkon, talpon keresztül, a #reflexzónákban lévő idegvédőzések ingerlésével javul a sejtek közti kommunikáció, visszaáll az összhang a sejtek közt és újra egységként tudnak működni a közös cél érdekében: az egészség.
#Fülreflexológia segítségével biztosítani lehet az energia akadálytalan keringését a meridiánokon, energetikai blokkok feloldása érdekében. Energetikai kezelésekkel a lelki síkon lehet visszaállítani a harmonikus, jól összehangolt működést, amely direkt hatást gyakorol a szociális jólét állapotára.
A #reiki kezelések az érzelmi állapotokra és azok viszonyaikra lehet hatni, életbeli minőségi változtatásokat idézve elő.
Ha megengedi, megmagyaráznám az összefüggéseket egy példával:
A páciens egyre #ingerültebb, #fáradékonyabb. Ezek figyelmeztetések, hogy a mája erőlködik, de nem foglalkozik vele. Ahogyan egyre fárad a #máj, egyre ingerültebb lesz, szociális élete megváltozik: konfliktusok hatására az emberek nem keresik már a társaságát. Egyedül érzi magát, bánatos lesz, senki se érti meg őt. Ilyen gondolatokkal kezdi elgyengíteni a tüdőt is, amely a társadalmi kapcsolatokért felelős. De a #tüdő párja a #vastagbél: kezdődnek #emésztési problémák, #anyagcsere problémák is; a máj párja az #epe, amelynek meg van a meghatározó szerepe az emésztése téren, de a vastagbél közreműködésére is van hatással, ha #székletre. Ahogyan egyre gyengül a tüdeje hiába próbálkozik, nem tudja megoldani a szociális téren létező problémáit, depresszióssá válik, nincs késztetése és ereje sem, hogy cselekedjen valamelyik irányba; és aztán a vastagbél gyengülése miatt küzd majd komoly elengedési problémákkal ami nem enged majd elfelejteni ,ill megbocsátani; és akkor következhet a #szív, amely a megbocsájtásért és a szeretetért felelős. És a folyamatnak nincs vége: kölcsönösen betegítik egymást a szervek, a test és a lélek egymást és ez mind ráhat a szociális életre. Egyedül nehéz kimászni belőle.
Emlékszünk hogyan kezdődött?
A májnál. Mondhatom én a kedves páciensnek hogy ha nem fog mérgelődni és nem lesz dühös minden rendben lesz. Ez igaz is, de nem lesz rá képes, amíg a máj nem erősödik, mert minden szervhez vannak hozzárendelt gondolatok és érzelmek és minden csakrához egy bizonyos életterület tartozik. Azért komplex az egészség megtartás folyamata, mert egy folyamatról van szó; egy dinamikus, kifinomult és érzékeny jelenségről van szó. Ezért is egy életen át figyelmet igényel, és ezért kell több oldalról, komplexen megközelíteni a folyamat zavaró problémákat.
De a legfontosabb el se jutni odáig: ne akkor kezdjünk fogat mosni amikor már kezdenek kiesni a fogaink.
Mindenki igyekszik és dicséretes, de van hogy kell egy kis irányítás és aztán van aki mindenkin akar segíteni és saját magát elfelejti- magáért tesz a legkevesebbet.
Mindig tartsunk szem előtt azt a tényt, hogy a prevenciónál nincs jobb megoldás az egészségre, és sz igaz az élet összes területekre.
És megint jut eszembe egy idézet: “A sikeres élet titka, hogy tégy valakit #boldoggá minden egyes nap. Akkor is, ha ez a személy nem más mint önmagad. Főleg, ha ez a személy nem más mint önmagad”-A De Mello.
Vegyük a fáradságot és tegyünk meg mindent önmagunkért. Főleg magunkért.
