Megszoktunk a Superman, akcióhős, a világ megmentő mozi archetípust. Utána, meg kellett szokni a SuoerWoman, a super-okos, super-erős, minden problémát és katasztrófa megoldó, és nem mellékesen, minden férfi legyőző női mozi superhős szereplőt. Utána jöttek a super-gyerekek szerepek, és a mindennapokban, a csoda gyerekek. Bővelkedünk a super állatokba is, aki beszélnek, számolnak, festenek, szörföznek, gördeszkának.
Most tarol egy supervirus. De vajon létezik supervirus?
A vírusok nem kellemes jelenségek, és alapvetően szívósak. Egyrészt, az egyszerűségünkben áll a nagyszerűségük. Másrészt az egyszerűségünkben áll a bukásuk is.
A vírusok olyan egyszerű életformák, hogy egyszerűen kevés lenne az ember és vírus találkozási lehetőség, ha nem vennék figyelembe a nagy számok törvényét. Mert a vírusok aztán, nagyon tudnak szaporodni; és gyorsan is; a számuk lehet az egyik fegyverük. A másik fegyverük az egyszerűségük: igénytelen életformák, kevés szükségletekkel, vagyis, kevés feltételekre van szükségük az életben maradáshoz.
Minél bonyolultabb egy szerkezet, annál érzékenyebb, annál több feltételekhez kötött a joggal elvárható helyes működése. Bombáznak okos telefonokkal, okos mosógépekkel, okos matracokkal, okos samponokkal, etc. Mind megértenek, megelőzik a vágyaninkat, lesik a kívánságainkat, és teljesítik is azokat, némelyik beszélnek is velünk. De akármennyire superek és okosak, az élettartalmuk rövid. Vagyis, az egyszerű szerkezetek életre kepésebbek. Ezért úgy tűnik, hogy a vírusok győzelmeskednek. Van is esélyijük, ha találkozunk velük. De a találkozásra való esély kevés, ha figyelembe veszünk a rezgések közötti különbségek; annyira, hogy két különböző világban élünk.
Például, az élő és a halott ember rezgései elég távol vannak egymástól, annyira, hogy ritkán találkoznak egy kávéra, vagy egy görbe este keretében, ahol gondtalanul beszélnek és barátkoznak egymással, egy lehetséges szimbiózis lehetőséget, vagy egymást pusztítását fontolgatva. Egyszerűen megint két különböző világról beszélünk. Azok az élő emberek, akik hallotokat látnak, vagy kommunikálnak is velük, megelőzően valami traumán mentek át: egy számukra feldolgozhatatlan halál eset a leggyakoribb ok. A boldog, egészséges és kiegyensúlyozott ember ritkán lép kapcsolatba a hallotokkal, ha csak nem keresi szándékosan a lehetőséget, de ebben az esetben felkészül, erősítve a védekezést.
Ebből kiindulva, merem állítani, hogy a boldog, fizikailag, lelkileg, és mentális egészséges és kiegyensúlyozott ember ritkán találkozhat alacsony rezgésű egyszerű életformákkal, akármennyire pusztító az erejük, és akár a nagy számuk ellenére is. És ha mégis, az adott ember egészséges működésé megvédi őt a komolyabb, vagy súlyosabb komplikációktól.
Szerintem, nem léteznek Suprmen-ek, vagy SuperWomen-ek, vagy SuperVírusok. Mind a képzeletünk szüleményei.
És bár, a vírusok egyszerűsége előnynek tűnik, az emberi szervezet bonyolultsága, az érzékenysége ellenére, magában foglalja a tökéletességet, amire a Létezés törekszik. És mi emberek a Létezés részei vagyunk. Ebben látom én az esélyinket!
superman, superwoman, supervírus, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
