Olyan korszakot élünk, ahol mindenki védekezik…már egy ideje…sok minden ellen.

Tele vagyunk félelmekkel, amelyeket a körülmények és annak kezelése, táplálják is.

Az ember könnyen elhiteti, hogy nincs kiút, hogy a körülmények, a sors, a rendszer, a bolygók, a Természet és kozmikus törvényinek az áldozata. Sokan el is hiszik.

Kevesen vannak azok, akik tudják, hogy rajtuk múlik.

A védekezéssel nincs is gond; része a túlélési ösztönnek.

A gond a védekezési módszerekkel van.

Uralkodik az összezavartság, a bizonytalanság, a hit hiánya, a tehetetlenség érzet, a döntésképtelenség, a hiábavalóság érzet.

Az emberek igyekeznek, kiútat keresnek, próbálkoznak, de a kétségbeesés nyomására, átgondolt és tudatosan kiválasztott irány nélkül csapong egyik megoldásról a másikra, egyiket sem alkalmazza végig, mivel elfogyott a türelme és a hite; az emberek halmaznak a tudást, az őket érő ingereket, a rájuk hatalmaskodó információ áradat, de elfelejtik rendszeresíteni azt és gyakorlatba ültetni.

Azt hallani, hogy a megfelelő tempóban és megfelelő minőségű spirituális emelkedés hiányában, sok ember áldozatul esik a most uralkodó helyzetnek.

Nem tagadom, van benne valami, sőt. De a spirituális emelkedés egy életen át tartó folyamatos jelenség. A spirituális emelkedés nem kötődik tragédiákhoz. A tragédiák, vagy a krízis helyzetek szerepe csak figyelmeztetések, amelyek emlékeztetnek minket arra, hogy hol tartunk, hova megyünk, hol kéne tartanunk, és arra is, hogy valahogy bekövetkezett egy lassulás, hogy a fejlődési folyamat megakadt, esetleg megállt, vagy el se indult.

Azok, akiknél ez a folyamat már regén elkezdődött, nem lassult el, nem állt meg, védettek. Azok, akiknél még nem kezdődött el, vagy igen, de lelassult, megakadt, vagy leállt, kevésbé védettek.

Hogy miért a védekezés jelenthet megoldás , ahelyett, hogy most kezdjen fejlődni, vagy indítsa újra a spirituális fejlődési folyamatot?

Mert kevés az idő. A krízis közepén tartunk. Kevés az idő arra, hogy az a mértékű spirituális fejlődést érje el, amely meg tudja őt védeni. Elkezdheti, de finoman, görcs és elvárások nélkül; elkezdheti lerakni az alapokat, amelyekre majd építkezhet, hogy a következő krízis helyzet nem találja meg őt felkészülhetetlenül. De most akarjon megoldani; ne stresszelje magát azzal, hogy hol tart és milyen hosszú az út, mert csak kapkodás lesz belőle, és az eredmény kaotikus. Egy folyamatról beszélünk, amelynek megvannak a szakaszai, a lépéséi, a ritmusa.

Amit most tehet, elméje a rezgésszintjét.

De hogyan, ha hiányzik az alap, ha megállt a folyamat, ha kifutott az időből, mert most már a krízis helyzet közepén találta magát. Ezért azt valóm, hogy a megelőzés a mindenkori legjobb megoldás; és talán ez a tanítása is minden tragédiának, krízis helyzetnek; talán ez az üzenet.

A Vonzás Törvény alapján, szükséges a rezgések kompatibilitása ahhoz, hogy két jelenség, két történet, két ember találkozzanak, vagy ahhoz, hogy az ember be tudjon vonzani bizonyos jelenségeket, történeteket, etc.

Ezért azt szoktam mondani, hogy az álmok megvalósulnak, de akkor, amikor elértél azt a rezgésszintet, amely passzol a kívánság tárgyához.

Egy korokozó által bekövetkezett egészségkárosodással is az a helyzet. A kórokozóknak nagyon alacsony a rezgésszintjük. Alapvetően, nem is kéne találkozniunk velük, de mégis ott az esély, amely akkor érvényesül, amikor legyengül az immunrendszer.

Hogy mi sok minden lehet érte tenni? Számtalan lehetőség, praktikák, trükkök, gyakorlatok állnak rendelkezésünkre; van miből válogatni.

De tudni kell, hogy akármit is teszünk az immunrendszerünk megerősítésére, vagy megfelelő szinten tartása érdekében, minden kevés lesz, ha boldogtalanok vagyunk, ha félünk, rettegünk, aggodunk, rágódunk, agyalunk.

Hogy minden okunk megvan rá?

Igy igaz. Meglepő, megirigyelhető, legyőzhetetlen logikával, gondosággal és részleteséggel alá tudjuk támasztani az állapotunkat, a tetteinket, a döntéseinket. Ezért ezzel, én nem fogom vitatkozni.

De mi lenne, ha ugyanazzal a meglepő, megirigyelhető, legyőzhetetlen logikával, gondosággal és részleteséggel alátámasztanánk az ellenkezőjét?

Mi lenne, ha ugyanazzal a meglepő, megirigyelhető, legyőzhetetlen logikával, gondosággal és részleteséggel alátámasztanánk a boldogságra való szükségletünket és annak megvalósítási szükségszerűséget?

Hogy mi a boldogság?

Az az érzés, hogy minden a rendeltetett helyén van, hogy minden úgy jó, ahogy van, megfűszerezve a hiányérzés hiányával; és mind ez, egy megfoghatatlan, leírhatatlan, mélyről jövő és magasra nyúló, az egész univerzumot áthatoló érzésé összeolvasztva, amelyet boldogságnak nevezünk, de amely nem más, mint egy átfogó béke és biztonság érzés, maga az egyensúly és az harmónia állapot.

Ezt hogyan éred el?

Megmondom azt, hogy én, hogy érem el, pár példával élve.

Mosolygok az emberekre, a tárgyakra, másokra és magamra, az életre.

Gyakorlom az érintést- simogatom a növényeimet, a festett köveimet, azt a fát, amely megszólított, a biciklimet, amelyt nap mint nap használom, a könyvet, amelyet éppen olvasom, az álmát, mielőtt elfogyasztanám, mindent, ami engem szolgál. Az érintés összeköt engem a környezettemmel, és elősegíti az energia cserét, kölcsönösen töltjük, tápláljuk és támogatunk egymást. Töltöm a környezetemet szeretettemmel és hálámmal, a környezetem pedig, viszonozza azzal, hogy engem szolgál, miközben örömmel, hálával és szeretettel tölt.

Olyan tárgyakat készítettem magamnak, amelyeknek megvan az üzenetük; minden általam készített tárgynak egy boldog történetet mesél, egy megerősítést tartalmaz, egy bátorító üzenetet. Akármikor rájuk nézek, előhívom a hozzájuk kapcsolódó érzéseimet, vagyis fenntartom a rezgési szintemet a megfelelő magaságon.

Akkor, akármikor látom magam egy tükörben, vagy egy fény visszaverő felületen, mosolygok magamra, és dicsérem magamat, és szeretgetem magamat. Ezt ne úgy képzeld, hogy neki állok beszelni magamhoz, hosszú motivációs monológok, vagy felépítő meditációk útján teszem meg, hanem az érzést élem meg; azt ez érést, hogy tisztelem, becsülöm és szeretem magamat és önmagamat is, vagy vagyis, azt amit képviselek, azt aki vagyok, és azt aki lenni akarok.

Én ennél jobb, egyszerűbb és természetesebb védekezési módszert nem igen ismerem.

Jobb, egyszerűbb és természetesebb védekezési módszer mint az, hogy jól érzed magad, hogy örömmel, jóízűen, jó kedvel éled az életedet, nem ismerem.

Hogy ezt hogyan érd el?

Figyeld magad, azt amit gondolsz, érzel és teszel. Ha nem tölt fel téged, ha nem okoz örömöt, hadd abba; tereled el a gondolataidat, és az érzéseidet már irányba, illetve kezdj valami másba. Ha ez nem lehetséges, halaszd el, és addigra, találd benne azt, amit tudsz jóízűen csinálni, gyakorolva a jó érzést, az elégedettség érzetét, a boldogságot.

A kulcs a megfigyelés! A megfigyelés a módszer!

Tartsd szünetet és figyelj; figyeld a környezetedet és fejtsd meg az üzeneteit; figyeld az életedet, és tudni fogod hol tartasz; figyeld a szívedet és tudni fogod hol akarsz lenni.

Azután cselekedj és gyakorolj!

 

melyik-a-legjobb-vedekezes, áldozat, rajtunk-múlik, immunrendszer, boldogság, rezgésszint, alexarendel

 

[mailpoet_form id=”3″]