A kommunikáció az elsődleges közeledési csatorna két ember között. Annak minőségét meghatározza a kapcsolatainkat. A másik iránt érzet érzelmeket, a másikhoz kapcsolódó gondolatainkat kevés, ha nem vagyunk képesek megfelelően, félreértések nélkül szavakba önteni. Igényel időt és odafigyelés.

A felnőttek megtanultak cselesen kommunikálni, úgy, hogy szem előtt tartják a saját érdeküket. Ha a felnőtt beszél, ő akar valamit, ami önmagában nem elítélendő, viszont elgondolkodható, hogy milyen szinten művelik a manipulációt, a konverzáció által.

A másik véglet: amikor a felnőtteknek eszükbe sincs meghallgatni egymást, ha nem látják benne valami, ami számukra hasznos lehet. Udvariasan bólogatnak, közhelyes mondatokkal megpróbálják megnyugtatni egymást, vagy azt a látszatott kelteni, hogy örülnek egymásnak, vagy az egymás sikereinek, etc., attól függően, hogy mi a beszélgetés témája. Közben, próbáljak kitalálni mennyi időt rábolt el a beszélgetés, abból, amiből másra szántak. Egyre türelmetlenek lesznek, és arra törekednek, hogy minél gyorsabban vessenek véget a beszélgetésnek.

Ilyenek vagyunk mi, a felnőttek.

Aztán, tudunk is panaszkodni, hogy senki nem hallgat meg.

Mi lenne, ha azzal kezdenénk, hogy meghallgatunk másokat.

Szülőnek ott a gyermek. Elkezdheti vele gyakorolni.

Tudni kell, hogy a gyermek nem beszél, ha nincs mondani valója. A gyermek őszinte és spontán. Ha boldog, ha bántja valamit, a gyermek ki fogja mondani, ha van aki hallgatja.

Ha nincs, akkor bezárkozik, elkezd titkolózni, elhatárolódni, egyedül boldogulni. Elkezdi figyelni a felnőttek világát és másolni kezd.

Az eredmény: ugyanaz a felnőtt lesz, aki udvariaságból, vagy érdekből fog beszélni, miközben elsiklik azon, hogy mások mit szeretnének mondani. Megtanul felületesen kommunikálni, magában tartva az igazi érzéseit, a valódi gondolatait, és kevés érdeklődést mutatni mások érzései és gondolatai iránt. Így elesik számos tanulási lehetőségektől és könnyen lehet, hogy nehézségekkel fog küzdeni a kapcsolatok téren: kapcsolatok a szüleivel, majd a saját gyerekeivel, a párjával, a barátokkal, ha egyáltalán lesznek igazi, megbízható barátai, etc.

Amikor a gyermek hozzád fordul, neki mindig fontos közölni valója van.

Meglehet, hogy az ő problémai, a tiedhez képest csekélyek, de tedd félre mindent , ülj le vele szembe és hallgass meg. Emlékezz, hogy nem csak ő érte teszed, hanem magatokért. Ne sajnáld az időt tőle.

Aztán tudnod kell, hogy a gyermek a megértést, az együttérzést, a vigasztalást és a megoldást keresi, amikor hozzád fordul, vagy éppen azért keres téged, mert te vagy a legfontosabb ember az életében, és veled szeretne megosztani az őrömét, vagy a bánatát.

Azért ne kritizáld őt, ne oktasd őt, hanem hallgass őt végig, és közösen keresettek a megoldást, ha megoldásra van szüksége. Ne büntesd, hanem segíts neki korrigálni, javítani, ha hibázott. Ebből fog tanulni, nem a büntetésből.

A büntetésből azt fog megmaradni benne, hogy jobb, hogy a szülők előtt eltitkolja az életét. A gyermek már nem fog keresni a problémáival, a kérdéseivel. A gyermek nő, és kamasz lesz, meg fiatal, meg felnőtt ember. Eltávolodtok, elveszíted a kontrollt az élete felett, már nem tudsz hatni rá, már nem hallgat rád. De miért tenne? Te meghallgattad őt?

Jön az idő, amikor hiányozni fog, és közben végig aggódsz, mert nem tudsz róla semmit. Segítenéd őt, de ő már nem kéri a segítségedet. Vigasztalnád őt, de szerencsére ő megtalálta azt az embert, aki vigasztalni tudja. Meghallgatnád őt, és szeretnél, ha meghallgatná téged, mert része akarsz lenni az életébe, de ő már csak a barátaira hallgat, mert azok is hallgatják őt. Igyekeznél megérteni őt, de már késő, mert nem ismered.

Szerencsés, ha a megértést, a vigaszt, a megoldást nem a számára, és a szervezete számára ártó szerekben, destruktív, nonkonformista viselkedési mintákban, vagy kapcsolatokban találja meg, mert innen nehéz lesz őt visszahozni, mert rád számít a legkevésbé.

Látod, hogy megváltozott, és ellenőrződ őt, kutatsz utána a media közöségi oldalakon, keresnéd a barátait, de nem ismered őket, keresnéd őt, de nem tudod hova szokott járni, hol találhatod meg, beszélnél vele, de ö nem hajlandó meghallgatni téged. Miért is tenne? Te meghallgattad őt?

Folyamatosan védekezünk. Egy életet azzal töltsük, hogy másoknak mutassuk magunkat, nehogy valaki leleplezzen minket, nehogy valaki rájöjjön mi zajlik bennünk, mert azt hiszünk, hogy ettől sérülékenyebbek leszünk.  Elpazarolt energia.

Utána, ha rájövünk, hogy mennyit energiát pazaroltunk azzal, hogy tagadjunk önmagunkat mások ellőtt, elkezdünk önfejlesztési tanfolyamokra járni, motivációs könyveket olvasni, etc. Először azért, hogy megtaláljuk önmagunkat, másodszor, azért, hogy valósítsuk önmagunkat.

Önmagában nem rossz irány. De vedd figyelembe az odáig tartó utat: a szenvedésedet, a kételjek, a félresiklott kapcsolataidat, az erőltetett magatartás, amely által védekeztél, a félrecsúszott életedet. Mert amíg nem önmagadért élsz, amíg nem önmagadat valósítod meg, addig nem éltél.

A gyermek önmagáért él, és önmagát akarja megvalósítani.

Hallgass meg őt, és támogass és építsd őt. Légy szülő, de légy a barátja is; az a barát, aki előtt mindig őszinte lehet, aki elől nem akar eltitkolni a gondolatait, az érzéséit, az életét; légy számára az a barát  akire számíthat, akkor is, ha a bánatát akarja megosztani veled, akkor is, ha az örömöt akarja megosztani veled, és akkor is, ha megoldást keres.

Ne felejtsd el, hogy a gyermeked számára te vagy a legfontosabb ember az életében. Tiszteld meg őt azzal, hogy meghallgatod. Ő meg, azzal fogja viszonozni, hogy mindig te leszel a legfontosabb ember az életében.

Szerintem, megéri!

 

Figyelmébe ajánlom a szülő-gyerek kapcsolat rendezéséhez kisegítő füzetet.

hallgass-a-gyermekedet, kommunikáció, őszinteség, szülő-gyerek-kapcsolat, alexarendel

[mailpoet_form id=”3″]