A megértés alapvető szükséglet.

Törekedünk arra, hogy megértsük, és vágyunk arra, hogy megértsenek.

A megértés biztonságot ad. Meg kell érteni a dolgokat, hogy képesek legyünk megemészteni  őket, elfogadni, megbarátkozni velük.

Ha megvan a válasz a miért-re megnyugszunk, attól függetlenül, hogy egybeesik azzal, amit vártunk, vagy nem.

Ha megvan a válasz a miért-re megszűnik a félelem. Ha megszűnik a félelem, biztonságban érzzünk magunkat.

A biztonság nem egyenlő a jóval, a kellemessel, az előnyössel, a gondtalansággal, a boldogsággal.

A biztonság egyenlő a félelem hiányával. Elég tudni, hogy mi vár rád, és már ismerős talajon találod magad. Lassan megszokod, adaptálódsz, kialakítod a szükséges ezsköztáradat, hogy kezelj a helyzetet. És ez pont elég ahhoz, hogy biztonságban érezz magad.

Ezért van az, hogy sokan, a nem kielégítő, a boldogtalan, a szenvedésteli, a fájdalomteli helyzetekből nem akarnak kilépni, bár nem biztos, hogy ezzel tisztában is vannak.

Hogy gyengeség jele lenne?

Én úgy gondolom, hogy a védekezési mechanizmusnak a része; kapaszkodnak az adott helyzethez, mert biztonságra vágyik, mint mindenki más.

Amíg nem kapja a rászabott mankót, segítséget, útmutatást, addigra nem fog kilépni. Beugrik ő az ismeretlen tengerébe, de csak mentőmellényel. Az adrenalin függők lehetnek a kivételek. 🙂

A “mankó” hiányában könnyen összeömlik, és onnan már nehéz felállni. Jobb felépíteni magunkat és arra a szintre juttatni magunkat, ahonnan könnyen “beugrani”.

Sajnálatod őket, lenézheted őket, gondolhatod azt, hogy szánalmasak, gyávák, kényelmesek, áldozat típus, de alapvetően csak félnek, mert a fő szükségletük a biztonság.

Nem mindenki képes meglépni, kilépni, változni, és változtatni.

Van, amikor az együttérzés nem segít, csak megerősíti őket abban, hogy ez is egy járható út.

Amúgy az is.

Ezért, van, hogy el kell tudni engedni őket. Van az a pont, amikor nem tudsz segíteni rajtuk. Van az a pont, amikor el kell engedni a kezüket. Van az a pont, amikor időt kell adni nekik. Van az a pont, amikor meg kell érteni, hogy mindenki szabadon választhat. Van az a pont, amikor meg kell tanulnod tisztelni mások döntését, akármennyire fájdalmas számodra.

Van az a pont, amikor elég megérteni őket.

Mert nem csak arra van szükségünk, hogy értsük, hanem arra is, hogy megértsenek.

Amikor megértenek minket, nő bennük a hit, hogy minden ellenére, elfogadnak és szeretnek.

A szeretet nagy gyógyít erővel bír. Nem biztos, hogy ki fog lépni a nem kívánatos, a fájdalmas helyzetéből, de azzal, hogy megérted őt, szeretet közvetítesz felé. A szeretet segíteni fog neki könnyeben elviselni a helyzetét, és akár megtörténhet az is, hogy a szeretet fogja adni neki az erőt, hogy változtasson a helyzetén.

Harcolunk egymás ellen mert nem értük másokat, és mások sem értenek minket.

Vagyis, harcolunk mert félünk, és harcolunk, mert nem fogadnak el, mert úgy érzünk, hogy nem szeretnek.

Ha félünk támadunk. Ha nem fogadnak el, akkor igyekszünk rájuk erőltetni magunkat, a nézeteinket, a meggyőződéseinket, a hitünket, azt, amit képviselünk.

Gyakoroljuk a megértést és a szeretetet, mert, azt hallottam valahol, hogy a legjobb győzelem az, ami nem harccal értünk el. Gondolom, azért, mert akkor mindkét fél győzz, meghozzá úgy, hogy megspóroltak maguknak a harccal járó fájdalmat és veszteséget.

Én a harc nélküli világban hiszek, ahol a megfelelő kommunikáció és a békés megoldások érvényesülnek; egy olyan világban, ahol mind győztesek vagyunk.

És ez megint rajtunk múlik.

Felíratkozom a blogra.

 

mire-valo-a-megertes, biztonság, szeretet, mankó, harc, győzelem, béke, alexarendel

close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.