Az ételintolerancia egyre gyakoribb jelenség. Lassan nincs olyan ember, aki valamilyen ételre ne legyen allergiás; lassan nincs olyan ember, aki panasz nélkül tud enni; lassan nincs olyan ember, aki ehet, amit akar büntetlenül. 

Nagyon gyorsan lereagáltak a jelenséget: a piac bővelkedik ilyen, amolyan vagy minden mentes termékekben.

Érdemes elolvasni, hogy mivel pótoljak azt, ami kivették az adott élelmiszerből; mert valamiből állnia kell, valami tartalmazni kell, és valamilyen ízt is illik hozzá tenni.

Tegyük hozzá azt a tényt, hogy attól, hogy kiiktatunk az táplálkozásból a panaszt okozó elemiszereket, attól még a szervezet nem gyógyul meg; megmaradt a megkímélt állapotban, de erősödni sosem fog.

Hogyan erősödni?

Nem is arra gondoltam, hogy Herkules nagyságát elérve, birkózzuk meg a láthatatlanul támadó ellenségekkel, semmisük meg a paradicsomot, űzzük ki a világból a mogyorót, irtsuk ki a teheneket, tisztítsuk ki a földet a mindent ártó javaktól.

Mert illik tudni, hogy nincs olyan nővény, vagy állat, aki feleslegesen tölti az idejét a Földön; és a többségük azért léteznek, hogy minket szolgáljanak, etessenek, tápláljanak és gyógyítsanak.

Ebből kiindulva a baj velünk lehet.

Mi lehetünk azok, akik, valamilyen oknál fogva, nem tudjuk elfogadni ezek növények és állatok küldetését.

A kulcs az ok és annak megtalálása, őszinte felismerése és megszüntetése.

Aláírom, hogy az élelmiszer minősége megváltozott, és nem a jó irányba. A hivatalos magyarázat: sokan vagyunk, nem jut mindenkinek, gyorsítani kell a termelést, egyszerűsíteni kell a termelést, alternatívákat kell találni. Véleményem szerint, a valós magyarázat: a profit, amelyből úgy nézz ki, hogy soha sem elég.

De a  magyarázat mellékes, mert mindent meg lehet magyarázni, de attól nem leszünk előrébb.

A lényeg az, hogy hogyan kezelünk az elkerülhetetlent.

Olyan irányba indultunk, ahonnan visszafordulni már nem lehet. Ha az egészségünk, és az életünk,  attól függne, hogy bio, tiszta, organikus és minden adalék, és íz fokozó, és tartósító mentes élelmiszereket fogyasztunk, akkor meglehetősen gyorsan megoldanánk a túlnépesedés sürgető problémáját, mert az az érzésem, hogy kevesen meg tudják engedni maguknak ezt a fajta táplálkozást.

Akkor nem marad más, mint az ok feltárása és megszüntetése.

De mi lehet az oka annak, hogy olyan sokan küzdenek valamilyen ételintoleranciaval?

A betegség neve elárulja.

Az ok az intolerancia.

Az ok az, hogy egyre kevésbé toleráljuk azt, ami körülöttünk történik.

Az ok az, hogy egyre kevésbé toleráljuk egymást.

Az ok az, hogy elértünk az inger küszöböt; hogy nem bírunk tovább; hogy elfáradtunk; hogy elégünk van; hogy már nem vagyunk képesek ezt feldolgozni és megemészteni; hogy belebetegedtünk.

A sikert azt hozza, ha képesek vagyunk azonosítani a zavaró tényezőt, azt őszintén megnevezni, és kiiktatni az életünkből.

A zavaró, irritáló tényező lehet az anyós, akit azért nehéz kiiktatni az életünkből, de messze tartani magunkat tőle már járható út lehet; vagy a főnök, vagy egy kollega, akit megint nem igen lehet kiiktatni, de munkahelyet váltani már lehet; vagy egy szomszéd, vagy egy rokon, vagy egy férj, vagy egy fellesség, és a lista végtelen. Én azt állítom, hogy megoldás mindig van: lehet elköltözni, szakitani, elválni….

Másik lehetőség: megtalálni bennük azt a valami, ami “megeresztővé” teszik őket.

Ha nagy a kompromisszum készség, működhet, bár hosszútávon kétlem, de legalább nyerjük egy kis időt, amíg nem tudjuk rászánni magunkat a minőségi változtatásokra, változásra.

Az is megoldás lehet, ha kezdjük magunkat erősíteni, ha megtanuljuk elhatárolódni, vagy vállat vonni, ha olyan szintre emelkedjünk, ahol már nem érnek el minket, ahol már nem tudnak bántani, kárt okozni.

Ebben az esetben nagy segítség a “tükör” módszer: fogadj el, hogy amit nem szereted a másikban az, amit nem szereted magadban; és változz meg.

A gondom a “tükör” módszerrel az, hogy nem mindig fedi a valóságot; sokszor csak mentséget szolgál annak, aki minket bánt, mert könnyen lehet, hogy egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek, nem egy szinten vagyunk. Azzal kezdj, hogy magadban keress a hibát, de ne vidd túlzásba, ne bántsd magad, ne büntesd magad, ne élj bűntudattal és azzal az érzéssel, hogy kevesebb vagy.

Megoldások vannak: válogass kedvedért.

Könnyebb, ha a zavaró tényező egy tárgy, egy bútor darab, a lakásod, a környezeted, a városod, az országod: dobd ki azt, ami zavar, vagy csomagolj és menj el.

Valamennyivel nehezebb, ha az irritáló tényező egy emlék, a múltad, a bizonytalan jövőd: sok szellemi és érzelmi munkát igényel.

Valamennyivel könnyebb, ha a zavar tényező az életed: egyszerűen kezdj új életet.

Persze, ha már megbetegedtél, kezdj azzal, hogy meggyógyítsd a testedet, az adott szervrendszert, szerveket és hozzá kapcsolódó funkciókat. A talpreflexológia csodákra képes, mert a módszer a saját tested kommunikációs csatornákat veszi igénybe: célratörőbb és barátságosabb  módszert nem ismerem.

Ha a testi tünetek még csak jelzés szinten vannak, akkor a mentálhigiénia eszközök fognak jól működni. Mert, ha beteg a lélek, előbb utóbb megbetegszik a test is.

A lényeg az, hogy nem szabad a paradicsomra, a tejre, a dióra, vagy akármilyen más élelmiszere haragudni és azt kiiktatni az étkezésből, mert ezek az élelmiszereknek egyetlen hibájuk az, hogy táplálni akarnak minket; az más kérdés, hogy mi ezt már nem vagyunk képesek elfogadni, megemészteni, befogadni, beépíteni.

A cél az, hogy képesek legyük mindent megenni, minden ételt megemészteni, feldolgozni, beépíteni.

Hogyan?

Növeljük a tolerancia szintünket, vagy oldjuk meg az irritáló problémákat, vagy iktassuk ki az igazi zavaró tényezőket.

 

ételintolerancia táplálkozás  tolerancia kompromisszum tükör változás újélet alexarendel

 

AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.
close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.