A tökéletes állapot nem több, mint egy harmonikus állapot.
Ez az állapot nem marad örökké, de fáradhatatlanul átalakul újra és újra az egyensúly megtartása érdekében.
Amikor az ember tökéletesen akarja végezni a feladatait, már a puszta igény is  felborítja az egyensúlyát, mert görcsösen akarja, és kíméletlenül igyekszik, szenvedéssel, fájdalommal, könnyekkel, hogy a végén még mindig elégedetlen legyen.
Ha az ember akar valamit, gyakorlatilag végig harcol.
Ahol harc van, ott egyensúly nem lehet.
Akarni szabad; a vágyainkhoz és azok megvalósításához jogunk van.
De nincs hozzá a sikerhez szükséges módszer.
Mi lenne az a módszer?
Szívből vágyni, megtenni azt, amit tőlünk telik, és hagyni, hogy az Univerzum végezze el a saját feladatait, hangolja össze az eseményeket, hozza létre a szükséges egybeeséseket, teremtse meg a “véletleneket”, amelyek az álmunk megvalósításához vezet. De végig maradj éber, lásd a “véletleneket”, ragadj meg a lehetőségeket; és maradj aktív, cselekedj, amikor a helyzet úgy kívánja, miközben végig ápolod, dédelgeted a szívedben az önmegvalósításra váró vágyadat.