Az a gyakorlat, hogy gondos részleteséggel lefestünk a problémákat, a gondokat, a sötétséget, vagyis az ördögöt a falra, hogy azután megmentőnek kiáltsuk magukat. Legalább a reklám szakma arra tanít.
A reklám szakma arra tanít, hogy írjuk le a bajt, de részletgazdagon, beleléssel, mély sajnálattal, és csak azután javasoljuk a megoldást, mert az ember könnyebben “vasáról” ha felismeri a saját lelki, szellemi, testi életbeli állapotát abban, amit leirtunk.
Van benne logika, de nem tudok ezzel azonosulni. Én az Életet, a Napot, a Boldogságot, az Élet Ajándékait ünneplem örömmel és hálával nap mint nap. Én erről tudok írni, én erről tudok festeni és ez alapján teremteni. Úgyhogy nálam a reklám nem igén ér célba. :). De legalább hű maradok önmagamhoz.
Az ember anélkül is a bajt látja először. Valahogy úgy tűnik, hogy külön érzékenységet fejlesztett ki arra, hogy a rosszat lássa. Erre nem kell neki segítséget, hanem abban, hogy a jót, a szépet, az emberséget, a kedveséget, a szeretetet lássa és tudatosítsa magában.
Én megoldásra fokuszálok. Én arra igyekszem, hogy megláthassam az emberrel az élet napos oldalát. Én arra bátorítom az embereket, hogy higgyenek az életbe, mert az élet ad és kompenzál, és minket szolgál, nem feltétlenül puszta altruizmusból, hanem azért mert álltalunk létezik, mert mi is az Élet részéi vagyunk, vagyis nélkülük felborul az fennmaradásához szükséges egyensúly.
Én azon vagyok, hogy erősítsem az embereket az egészségre és az egészséges életre való igényt, mert a betegség, a szenvedés, a félelem, az aggódás, a nyomorúság lehet mentség arra, amit nem akarunk megtenni, de nem oldja meg az életünket.
A célom: támogatni az embert, reményt és erőt adni neki a változáshoz, az alkalmazkodáshoz, és segíteni, hogy felépítsen és megerősítsen a hitet az öngyógyulásban és az életben, és arra emlékeztetni őt, hogy a Nap mindig süt.
nap, remény, öröm, hála, teremtés, hit, alexarendel
