Nem tudsz mindig segíteni, de nem is vagy rá hivatott.
Nem tudsz segíteni, ha nem akarják a segítségedet. De nem is biztos, hogy a tiedét nem akarják, hanem egyszerűen, megszoktak az állapotukat, és amire szükségük van nem más, mint hogy valaki meghallgassa őket.
A megszokás trükkös dolog. Szükség van rá, mert pihentet. Pihentet mert nem kíván PLUSZ erőfeszítést. Viszont van olyan rutin is, amely fenntartására rengeteg energia megy el, és a végén kimerül az ember.
Segítenél rajta, de nem hagyja, mondván, hogy nem ismered a helyzetét, miközben nem veszi figyelmébe, hogy pont ez az előnyöd. Nem ismered a helyzetét, nem éled meg, objektív tudsz maradni, nem veszel el a részletekben, látod a lényeget, és könnyebben beugrik a megoldás. Azért is könnyebb, mert nem a te feladatod, vagyis te tudod a megoldás, ő meg, mivel feladata, meg kell tanulni, hogyan oldja meg. És ott vagy te, a segítő, aki megmutatnád hogyan, mert nem hiába találkoztatok, de ő nem ismeri fel benned az égi támogatást. Mert nem vagyunk egyedül, magunkra hagyva, valahonnan folyamatosan kapunk segítséget, de fel kell ismerni, ahelyett, hogy áldozatként élnénk az életünket. Semmi sincs kőbe vésve, mindenen lehet változtatni, és ebből áll a feladatunk is: valamivé kell válnunk, A-ból el kell jutni a B-be. és ehhez kell a segítség, de csak azoknak számít, akik elindulnak, és el is akarnak jutni a B-be.
Miért nem fogadják a segítséget?
Talán azért, mert nem rendelkeznek egy pozitív önképpel, hiányzik az önértékelési késztetés, azért bizonyítani akarnak, egyedül szeretnének boldogulni. Akkor hagyni kell őket, mert ez által fognak fejlődni, és megtanulni értékelni önmagukat.
Lehet, hogy még tagadásban vannak, mert még nem rendelkeznek a változáshoz szükséges képességekkel. Még nem tartanak ott, hogy meg is tudják oldani. Hagyni kell őket, hogy felfedezzék maguknak az erőségüket, és megtanuljanak használni a saját potenciált.
Lehet, hogy te nem motiválod őket elégé. Lehet, hogy téged nem hallanak meg, mert nincs meg a megfelelő bizalom, amely feltétel az őszinte kommunikációnak, a tabu nélküli beszélgetéseknek, az őszinte felismeréseknek, amikor tudnak szembesülni azzal, amit akarnak kifejlődni. Engedj el őket, hogy megtaláljanak azt az ember, akibe bíznak.
Talán ezért, mert, annak ellenére, hogy a megszokottság nem juttatta őket előre, nem eredményezett jobb körülményeket, jobb életet, ragaszkodnak hozzá. Még “pihenni” akarnak. Hagyj őket pihenni.
Talán azért, mert, ha nem is tudnak róla, szeretik az adott életüket, és szeretnek panaszkodni. Ez is egy életforma. Létjogosultsága van, mert panaszra mindig van okunk, de nem biztos, hogy ez a legjobb döntés. Attól függetlenül valaki számára az. Hagyj őket élni, ahogyan ők akarnak. Nem a te életed.
Miért ragaszkodnál ara, hogy segíts másokon?
Talán azért, mert addigra is nem ell a saját életeddel foglalkozni.
Talán azért, mert sajnálod őket. Nem kell, mert mindenki számára adott a tudatosság, a lehetőség, az eszköz, talán a tudás is, hogy az legyen aki lenni akar, ott tartson, ahol tartani akar. Saját döntésük, és ezt tartsd tiszteletben.
Talán azért, mert folyton panaszkodnak, siránkoznak, bűnbakot keresnek. De lehet, hogy meg kell élnyijük azt az állapotot, és főleg az áldozat szerepüket akarják kimeríteni. Hagyj őket tanulni úgy, ahogyan ők tudnak, a saját tempójukban, az éppen rendelkezésükre álló eszközökkel, ha úgy vélnek, hogy nincs szükségük új eszközökre.
Mindenkinek saját, magukra szabott tapasztalatukra van szüksége, mert az út, a feladat, a cél egyedi.
Nem bírod hallgatni a panaszkodását? Lépj ki. Ne válj áldozatává. Igyekezz kezelni, mert akár tanulhatsz is belőle, de amikor már határozottan árt, akkor ne habozz ott hagyni.
Ne legyen bűntudatod, mert egyedül kevés vagy. Hiába akarsz segíteni, ha a másik nem akarja, nem tudja fogadni a segítségedet, ha még nem érett rá, ha még nem áll készen változtatni.
Lépj tovább, mert valahol lesz olyan valaki, aki rád vár, aki a te segítségedre nyitott. Ne pazarold az idődet, azokra, akikre nem tudsz érdemlegesen hatni, és ne foszd meg az általad kínált megoldásoktól azokat, akik rád van szükségük.
És ami lényeges az, hogy fogadj el, hogy nem tudsz mindig segíteni. Hogy milyen okokból, mellékes, a felismerés a fontos és annak elfogadása. Ne ragadj le, vondd le a következtetéseket és lépj tovább.
segíteni, rutin, panaszkodás, döntés, feladat, cél, egyedi, áldozat, motiváció, fejlődés, önértékelés, bizonyítani, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
