Azt szoktak mondani, hogy felnőtt korban szerzet barátok messze nem olyanok, mint egy gyerekkori barát.
Vajon igaz-e?
Igen és nem is.
a- Miért igaz ez az állítás?
Mert felnőtt korban már vannak elvárasaink, vannak céljaink, terveink, vagyis mindig akarunk valamit.
A felnőttkori barátok inkább egy adni-kapni szerződésen alapúló partneri kapcsolat, amely attól lesz mélyebb, vagy nem, hogy mennyire hálásak tudunk lenni, azért, amit kapunk, és mennyire vagyunk képesek megnyilvánítani a hálát; illetve ezen túl, tisztelet és elismerés kérdése.
Tömören: ha kapunk, amire szükségünk van, ennek vagyunk és meg is mutatjuk a hálát, és jelen van a tisztelet és az elismerés egymás iránt, akkor mondhatjuk, hogy barátok vagyunk.
Amikor jellemezünk egy barátságot, mit szoktunk mondani? Ő a legjobb barátom, mert akármikor szükségem volt segítségre, ott volt mellettem, támogatott, adott, intézkedett, nem hagyott lecsúszni, járt az érdekemben, etc., etc.
Egyszerűen ilyen vagyunk mi felnőttek, mert azt gondoljuk, hogy mindennek tétje van. Kevés dolgot teszünk a dolgok kedvéért. Keveset teszünk a saját kedvünkéért. Minden feladat egy probléma, amelyet oldani kell. És ehhez kell a segítség, mert bizony egyedül kevés vagyunk arra, amit szabunk magunknak, amit várunk magunktól, amit követelnek tőlünk.
A gyerekek mások. Nem várnak el semmit, mert jellenben élnek, mintha a jövő nem is létezne. És mennyire igazuk van! Mert a jövő csak a fejünkben van. A jövő egy kitalált világ, amely megteremtésére vár. Miközben a felnőtt az életét adja a képzeletében élő jövőért, a gyerek éli a jellent. Figyelemreméltó különbség.
b-Miért nem igaz az állítás?
Mert léteznek hiteles barátságok felnőttkorban szerzett barátokból is.
Ennek feltételé az őszinteség és a bizalom, annak foka, amikor nincs tabu téma, nincs szégyenérzet, nincs félelem, hogy visszaélnek azzal, amit magunkról árultunk el, amikor elbírjuk egymás kritikáját, véleményét, amikor egymástól tanulunk és együtt fejlődünk, miközben a saját életfeladatunk megoldására törekszünk, amikor nincsenek elvárások, csak örülünk egymás társaságának, miközben élvezünk a jellent. Pont mint a gyerekek. 🙂
Gyakoroljuk az őszinteséget és a bizalmat. Nagy bátorság kell hozzá. De ha lesz bátorságunk belevágni, akkor nagy eséllyel, felnőttkorban is képesek leszünk életre szóló ( ami még hátra van az életünkből) igazi barátságokat kötni.
Jut eszembe, nem azt szoktak mondani, hogy a bátraké a világ? 🙂
gyerekkori, barátság, adni, kapni, partner, őszinteség, bizalom, jövő, jelen, bátorság, életreszóló, alexarendel
