Sürget az idő!
Fura kifejezés!
Elgondolkodtatott!
Arra jutottam, hogy az időnek megvan a saját élete, a saját menete, és nem igen ér rá velem foglalkozni.
Sürget az idő?
Mikor? Hogyan?
Az idő van. Az idő létezik, de kevésbé tudom elképzelni, hogy a fő célja engem sürgetni; kevésbé tudom elképzelni, hogy ellenem munkálkodik.
Az idő csak van, és ha jól gazdálkodom vele, akkor a hasznomra is válhat.
Az idő egy adott lehetőség; rajtam múlik, hogy mit kezdek vele.
Használhatom az időt arra, hogy szomorkodjak, panaszkodjak, mérgelődjék, veszekedjék, szenvedjek, harcoljak.
Használhatom az időt arra, hogy pihenjek, vagy tevékenykedjek, vagy sportoljak, vagy meglátogassam a szüleimet, vagy neveljem a gyerekemet, vagy találkozzak a barátaimmal, vagy fessek, vagy táncoljak, vagy zenét hallgassak, vagy egyáltalán hallgassak, vagy beszéljek.
Használhatom az időt arra, hogy gondolkodjak az életemen, hogy megtervezzem az álmaimat, de akár arra is, hogy megvalósítsam őket.
Használhatom az időt arra, hogy sírjak, vagy örüljek, arra, hogy gyűlöljek, vagy szeressek, arra, hogy bántsak, vagy vigasztaljak, arra, hogy ártsak, vagy segítsek.
Az idő nem sürget, mert az idő nem foglalkozik velem, hanem egyszerűen rendelkezésemre áll. Én osztom be, én töltöm meg, én teszem értékessé, én adom neki jelentőséget, én teszem fontossá, általam nyeri meg az értelmét.
Nélkülem az idő csak van. Általam az idő él.
idő, beosztás, gazdálkodás, értelem, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
