Sokan szenvednek, és talán valamennyire mindenki, ki maga módján.
De vajon igaz, hogy szeretünk szenvedni?
Lehet, hogy nem is szeretet kérdése, hanem igazságérzet kérdése.
Az ember joggal szenved. Legalább úgy érzi, mert mindig van egy ok annak, hogy ő szenved. Egyszerűen jogosnak érzi a szenvedését, meg akkor is, ha az ok csak számára nyilvánvaló.
Hogy miért nem tudja elengedni a szenvedést?
Mert magasabb lehet az igazságérzete. Ő úgy érzi, hogy jogában áll szenvedni, és alapvetően ezzel a magtartással, ő igazságot követel.
Viszont, attól meg, hogy ő megköveteli, nem biztos, hogy meg is kapja.
A megoldás?
Ő szerinte, tovább szenvedni, amely egyébként, nem egy tudatos döntés.
Zsigeréből érzi, hogy ezzel tudja manipulálni a környezetét, remélve, hogy kiegyenlít. Ő, a szívé mélyen megtorlásra vágyik.
Lehet őt azért hibáztatni?
Nem, mert az igazságához joga van.
Lehet őt hagyni szenvedni?
Nehéz belőle kimozdítani, de egy próbát megéri. Elég láttatni vele azt, hogy milyen árat fizet az igazságért. Mindig érdemes mérlegelni, mert könnyen lehet, hogy vesztes marad. Van, hogy érdemes, és kifizetődőbb a nagyvonalúság, amelyet az elengedést gyakorlásával tudja megnyilványítani.
Van, hogy el kell engedni a szenvedését, annak vélt jogos jogát, és a megtorlás vágyát is, ha nem akar örökké a saját szenvedéseinek, és a saját vágyának a rabja maradni.
Legyünk nagyvonalúak, ha szabadak akarunk lenni. Engedjük el, ha azt akarunk, hogy elengedjenek.
vajon-igaz-hogy-szeretunk-szenvedni, igazság, megtorlás, elengedés, nagyvonalú, szabadság, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
