Mi betegít meg minket, valójában?
A stressz biztosítja a külső támadásokkal szembeni védelmet; hasznos és nélkülözhetetlen.
Viszont a hosszútávú stressz megbetegít.
Miért?
Mert a szervezet folyamatos készenléti állapotban van, azért idővel ki fog merülni.
A stressz az a jellenség, amely biztosítja a kellő mennyiségű és minőségű energiát arra, hogy „fussunk”, vagy „harcoljunk”.
Jól volt kitalálva, de már lassan elavultnak számít.
Miért?
Először is azért, mert már nem igen van hova „futni”, menekülni. Azért az ember megtanult kompromisszumot kötni, megalázkodni, nyelni, elnézni, megalkudni, meghunyászkodni. Ez nem tett jó az egészségének, mert, annak ellenére, hogy „enged”, végig félelemben él, vagyis stresszben; gyakorlatilag végig „bujkál”, félve, hogy nem fogja tudni végig „játszani” a szerepét, ahelyett, hogy felvállalna önmagát, és kiállná önmagáért.
Másodszor, harcolni sem nagyon tud, mert egyrészt, arra tanították őt, hogy „az okosabb enged”, másrészt, úgy alakítottak a rendszert, hogy folyamatos félelemben tartson minket.
Ha félsz, nem harcolsz, hanem kompromisszumot kötsz, megalázkodsz, nyelsz, elnézel, megalkuszol, meghunyászkodsz; feladod önmagad, lemondasz az álmaidról, a vágyaidról, arról, hogy önmagad életet élj önmagadért.
Mi a megoldás?
Ne engedj be a mesterségesen generált félelmeket. Helyezd át a fókuszt arra, ami táplál és örömöt ad.
Ebben rejlik a szabadság kulcsa, főleg egy ilyen világban, ahol a félelmen alapúló manipulatív eszközök fénykorát éljük.
Talpreflexológia: bejelentkezem
stressz, futni, menekülni, harcolni, ütni, félelmek, kompromisszum, fókusz, öröm, szabadság, alexarendel
