Felelősségre és kötelességtudásra nevelnek.
Nem rossz, ha nem viszünk túlzásba, megfeledkezve magunkról, a szükségleteinkről, arról akik vagyunk és arról akik lenni szeretnénk.
Megtanultunk halasztani azt, ami számunkra fontos.
Mindig vannak sürgősebb és fontosabb feladatok; mindig meg tudjuk magyarázni miért nem most, miért ráér, miért később.
Attól, hogy igaz, hogy soha nincs késő, attól még van, hogy igen.
Tedd azt, amire kedved van, amikor kedved van.
Ha most akarsz pecázni, ne várj a nyugdíjaskort; akkor sem, ha most akarsz lazulni, írni, olvasni, vagy enni, vagy nevetni, mosolyogni, festeni, táncolni, zenét hallgatni, jógázni tanulni, vagy egyetemre járni, vagy nyelvet tanulni, vagy családot alapítani, vagy elválni, vagy elköltözni, vagy szakmát váltani, vagy…
Soha nincs késő, de alkalmasabb idő mint a “most” nincsen. Mert az életed rólad szól.
Elsősorban magadért vagy felelős és magadnak tartozol; mert magadért születtél, azért, hogy élj, és tapasztalj, tanulj és fejlődj.
Azért születtél, hogy megtanulj boldog lenni a mostani emberi minőségedben, ember által kialakított körülmények között.
Ne szenvedj és ne szenvedtess magadat. Tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy ez lenne az életfeladatod: tűrni és túlélni.
Az élet nem egy túlélési tábor. Az élet egy különleges színpad, ahol a főszereplő Te vagy.
Játssz jól és örömmel; éld meg a darabot, mert rólad szól. Ne vedd túl komolyan, de a fontosságáról se feledkezz el; mert neked írtak, és te felvállaltál.
Ezért, mielőtt halasztanád akármit is, állj meg egy pillanatra és kérdezz meg magadtól, hogy szolgál-e téged a halasztás és milyen eredménnyel, vagy következményekkel.
Csak azután gyártsd hozza a döntésed igazoló elméletedet.
Akkor megvan az esélyed, hogy hű maradsz önmagadhoz.
Ha hű maradsz önmagadhoz, benned konfliktus nem lesz; békére és boldogságra lelsz.
