A tudósok feladata kutatni. Kutatnak is, és készséggel számolnak az eredményekről.

Mostanában találkozom olyan cikkekkel, amelyek igyekeznek alátámasztani azt az elméletet, miszerint az antioxidánsok pótlása veszélyes lehet, sőt, nem, hogy védene a daganatos betegeket, hanem gyorsítja a daganatok növekedését és terjedését.

Pár kijelentés a pharmaonline.hu oldalon:

“Prof. James D. Watson 2013-ban kijelentette, hogy az antioxidánsok károsak lehetnek daganatos betegségekben.”

“Prof. Watson szerint a daganatos sejten belüli antioxidánskoncentráció jelenti a problémát, és ez lehet felelős a kezelésekkel szemben kialakuló végső rezisztenciáért is. Szerinte a gyógyíthatatlanná váló, végstádiumú daganat a „túl sok” sejten belüli antioxidáns következménye.”

“Dr. Tuveson szerint végre tárgyalni kellene arról, hogy az antioxidánsok használata több daganatot okoz-e, mint amennyitől megvéd, t.i. eddig egyetlen, a táplálékokat kutató intervenciós vizsgálat sem tudta még bebizonyítani, hogy az antioxidánsok hatásosak lennének, vagy megnyújtanák a daganatos beteg életét. „Az igazság az, hogy inkább kissé csökkentik az ezeket használók életének hosszát.””

Erre mit mondjak?

Van benne logika, de az élet megtanított arra, hogy minden bebizonyítható, és annak ellenkezője is.

Valamikor sok embert meg tudtak győzni arról, hogy a vaj fogyasztása káros a szervezet számára, és a megoldás a margarin.

Soha nem ettem margarint, mert abból indultam ki, hogy  a margarin nem több, mint nővényi olajok, amelyeket, számomra ismeretlene módon szilárd halmazállapotává tették. Engem jobban ijesztett meg az a gondolat, hogy vajon, hogyan kényszeritették az olajokat bele ebbe a szilárd formában, mint hogy lemondjak a vajról. Úgyhogy maradtám a vajnál. Nem tettem rosszul, mert ma már azt próbálják bebizonyítani, hogy mennyire egészségesebb a vaj. Spóroltam magamnak egy felesleges kört.

Akkor, beszéltek arról, hogy milyen veszélyes a só fogyasztás, annyira, hogy az iskolába betiltottak.

Ehetetlen egy sótlan étel. Ezért én úgy döntöttem, hogy ezt az elméletet sem fogadom el. Abból indultam ki, hogy télen, az álatoknak kitesznek sótömböket, amelyeket az álatok egész télen fogyasztják. Ha nekik kell a só, gondoltam én, akkor biztos az embernek is. Jobban bízom a régi megoldásokban, amelyek ösztönösen vezették be.

Ma már megint arról olvashatjuk, hogy nem egészséges kivonni a sót a táplálkozásból. Megint nyertem.

Akkor, írtak arról, hogy glúténmentesen kell táplálkozni. Ezt részletesen alá is támasztottak. Nem is kell említenem, hogy ettől is elhatárolódtam.

Ma már egyre több orvos kijelenti, hogy csak labor vizsgálatokkal kimutatott gluténérzékenység eseten erősen javasolt a glutén tartalmazó élelmiszerek elkerülése. Megint jól jártam, mert egy pillanatra se gondoltam arra, hogy válogatni fogok az élelmiszerek között. Le is beszéltem mindenkit.

Akkor, ott a cukros és a cukormentes élelmiszerek háborúja.

Én azt mondom, hogy ha nem ehetsz, vagy nem akarsz enni cukrot, akkor te tedd, de kerüld el a minden fajta mesterséges édesítőkkel helyettesített cukor tartalmú élelmiszereket.

Ma már, egyre több kutatás eredménye arról szól, hogy a mesterséges édesítők hizlalnak és károsak a szervezet számára. Akkor, arról is szolnak, hogy az agy tápláléka a cukor.

Én meg mindig is azt állítottam, hogy az emberi szervezet kíméli magát: ha nincs feladata, megsem mozdul, aminek a logikus következménye az, hogy ha kivonjuk a táplálkozásból a cukrot, a hasnyálmirigy ellustul. Úgyhogy, én maradtam a cukornál; természetesen, jó minőségű cukrokról beszélek: méz és barna cukor, akkor amikor szükséges; pl,.egy álmáspite töltelékben csak egy vanília cukrot teszem, a tésztájába sem több, meg egy kis sót. Mi nem szeretjük a nagyon édes desszerteket. Akkor nem iszunk üdítőket. Ha nagy ritkán érzem, hogy jól esik egy coca-cola, egy nehezebb étel után, vagy ha egy kicsit alacsony az energia szintem, akkor csak a “normális-t”, az eredetit kérem.

Most itt az antioxidánsok körüli vita.

Én mindig annak a híve voltam, hogy mindenből mértékkel; se több, se kevesebb, mint amennyit szükségét érzed.

Hogy helyesen érzed meg?

Én biztos. Mindig is nagyon jó kapcsolatot ápoltam magammal. Mióta ismerem magam, gyakorlom a megfigyelést, amely segítségével megfejtem a szívemből, és a testem közvetítésével átadott üzeneteket. Az ismereteim alapján kilogikázom egy megoldás, amely mindig összhangban van azzal, ami a szívemben van.

A konklúzió?

Én fogok antioxidánsokban gazdag gyümölcsöt, zöldségeket és olykor, vagyis télen és tavasszal, termékeket, táplálékkiegészítőket fogyasztani.

Különbözzünk és a szervezetünk is egyedi; mindenki a saját belátása szerit cselekedjen.

Amiben biztos vagyok az, hogy a szívünk nem hazudik.

Vitaminok, antioxidánsok.

 

antioxidánsok, vita, vitaminok, só, cukor, glutén, vaj, margarin, karos, hasznos, táplálékkiegészitők, alexarendel

 

[mailpoet_form id=”3″]