Az önkép, legtöbbször, véletlenül sem tükrözi a valódi ÉN-t.

Az önkép, legtöbbször, egy leple, amelyet gondosan építjük fel és ápoljuk, a béke kedvéért; a magunkkal való béke kedvéért.

Az önkép segít elfogadni önmagunkat és megmagyarázni az életfilozófiánkat, a tetteinket, a gondolatainkat, az érzéseinket.

Az önkép az, ami lenni akarunk, és ritkán az, akik vagyunk.

Az önkép, legtöbbször egy ámítás.

De, ami számít az, hogy az önkép véd minket: abban a hitben ringat minket, hogy tudjuk ki vagyunk, hogy ismerjük önmagunkat, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mit képviselünk, mire vagyunk kepések, mik az erőségeink, nagy ritkán, azzal, hogy mik az gyengeségeink.

Az önkép hasznos, mert biztonságot ad, mert biztosítja egy relative konzekvens viselkedés, és stabilitás ad, mert kevés meglepetéssel szolgál. 

Az önkép pihentet; az önkép segítségével mindig tudjuk mit várhatunk el magunktól, és mit várhatják el tőlünk.

De az önkép lustává is tesz minket, mert az önkép viszonylag stabil; az adott élet-helytekben ugyanaz; az önkép az életünk során  gondosan kialakított, és többé-kevésbé sikeres reakciók és válaszok sokaságából született. Az önkép rutinává válik; és a rutin, amellett, hogy biztonságot ad és pihentet, lustává tesz minket.

Az önkép egy eszköz, és ritkán önmagunk.

De, mint eszköz, ha nem jól használjuk, az önkép ellenünk is fordulhat; és akkor árt.

Egy nagyon merev önkép felerősíti a magunkkal való konfliktusokat, amelyek abból fakadnak, hogy mást mutatunk magunknak és a világnak, mint amilyen valójában vagyunk.

A lélek nem tud hazudni, az egyik mottóm.

Nem tudjuk végtelenségig ámítani magunkat, mert az ámítás egy helyen tart, nem támogatja a haladást, amelynek az alapja az adaptáció, másszóval a változás, amely az életben maradás alap feltétele.

Az önképnek változnia kell, meghozzá folyamatosan. Az önkép folyamatos korrekciókat kíván. Az önképnek rugalmasnak kell lennie, és a valódi örökmozgó világhoz idomulnia, miközben folyamatosan egyeztet a valódi Én-nel. 

Ha ez nem történik meg, ha erre nem vigyázunk, akkor az önkép, eszköz létére, egyrészt elavul, másrészt mélyíti a konfliktust az Én és a között, amilyené mutatjuk magunkat.

Legtöbbször az önkép mentségnek szolgál; mentség arra, hogy tegyük, vagy ne tegyük valamit, miközben mélyen arra vagyunk, hogy megtegyük, vagy ne tegyük meg; az önkép meggátol minket az álmaink megvalósításában. De kényelmes megoldás; és ha eljutunk odáig, hogy szívből higgyük benne, akár működhet is: egy kompromisszumos békét teremt. Ha viszont nem hiszünk a saját önképünkben, akkor agresszíva tesz minket azzal, hogy folyamatosan védekezünk, védünk az önképünket.

Mi a megoldás?

A valódi és minőségi önismeret gyakorlása és a rugalmasság.

Legyük nyitottak arra, hogy folyamatosan hangoljuk össze a valódi Én-t a magunkkal kialakított képpel.

Az aromaterápiás lelki blokk feltárása a kezdet. Tudj meg, hogy milyen lát téged a saját lelked. Tudj meg, hogy mi hiányzik valójában, mi az, ami meggátol abban, amit elérni szeretnél, abban, ami lenni akarsz. Tudj meg, hogy hol kell változtatni, és hogyan változtass.

Adj magadnak egy esélyt, hogy az önképed valódi legyen.

close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.